A Pál utcai fiúk (musical) - Az ember eltéved

(Geréb):
Erre kószáltam a másik utcában,
a sarkon egy kis kőbe botlottam.
Fogtam eldobtam, utána lódultam,
hát, éppen itt állt meg az ajtóban.

(Boka):
Erre tévedtél és újra tévedtél.
Megszokásból rossz irányt vettél.
Erre járnod kár. Nem a tiéd itt már
semmi sem, csak a kő, amit eldobtál.

(Geréb):
Az ember eltéved,
ledönti egy rossz húzása.
Boka: Az ember eltéved,
de nem lehet a Grundnak Júdása.

(Geréb):
Ha mégis engednéd, visszatérhetnék.
Ha megbocsátasz, újra kezdhetnénk.

Az ember elrontja,
de tudja jóvá, hogy tenné.

(Boka):
Én megbocsátottam,
de helyed itt köztünk nincs többé.

(Geréb):
Magatokra a bajt te hozod.
Pedig én visszavettem a lobogót.

(Boka):
A te kezedből soha nem veszem át.
Mit is ér, amit ellop egy renegát.

(Geréb):
Hát vegyed úgy, hogy a Grund már elesett.
Beszabadítom a Vörös ingeseket!

(Boka):
A becsületet oda lett, ez a te bajod,
Hiába takarod, hiába tagadod.
Ne gyere ide ezután, tűnj el takarodj!

(Geréb):
Megyek el, de te egy senki leszel.

(Többiek):
Árulóvá tett, egy ócska, sóvár tett.
Tűnj el innen, nem kell jóvá tedd.

(Geréb):
Köpök rátok, megyek el.

(Többiek):
Ki árulóvá lett, vissza nem léphet.
Tűnj el innen, a lábad gyorsan szedd!

(Geréb):
De sietős...

(Többiek):
Szedd a lábad, szedd!
Szedd a lábad, szedd!

(Geréb):
Sok ijedős, kicsi hős...

(Többiek):
Szedd a lábad, szedd!

(Geréb):
Gyönyörű lesz majd vörösen ez a grund...
vérvörösen...