A Srácok - Falak ablakok

Refrén:
A falak, fülelnek, az ablakok, figyelnek

A Hajnali Lopakodó:
A falak, fülelnek, az ablakok, figyelnek.
Nem paranoia, mert nem csak, én látom, ilyennek.
Szemek, és fülek, csak ülök, körbevesznek.
Átölelnek, nem eresztnek, a zajok, tönkretesznek.
Hangtalan, görgedeznek, víziók, az agyamban.
Férgek, szörnyu képek, a sötétben, magamban.
Egyedül, félek, izzadtság, különös lények.
Hernyók, tetvek, felpattanó, kérgek.
Szörnyek, törnek fel, a padló alól, lassan.
Szelek, sziszegnek, fák nyögnek, kinn a fagyban.
Rettegek, nem mozdulok, lélegzetem, visszatartom.
Rideg, jéghideg, lehelet csapja, meg az arcom.
Meghalok, szívem kiugrik, itt a vég, meghaltam.
Megvalltam, meggyóntam, buneim bár, nem akartam.
Ki ez? MIT AKAR? MIÉRT ENGEM? HAGYJ KÉRLEK!
Félek. NE VÍGY EL! Maradnék még. ÉRTED?
HAGYJ BÉKÉN! VEDD LE KEZED! NEM AKAROM! TUNJ EL!
Fázom, kiver a víz, egybefolyik, a tuzhely.
Dohos levego, az élet, megfulladok, vessünk véget.
FELORLODÖM, MEGORÜLTEM, VÁROM MÁR, A VÉGET.

Refrén:
A falak, fülelnek, az ablakok, figyelnek

Para Balázs:
A falak,.. nem süketek, az ablakok, nem vakok
Érzem, hogy... figyelnek, ostoba... nem vagyok
Orületbe... kergetnek, a frászt hozzák... rám
Folyton... megijesztenek, nyírkos lett a... szám
Belso... reszketés, kívülrol... nem látszik
Suttogó... orgánum, az agyammal... játszik
Mégis csak... léteznek, árnyakat... képeznek
Mentálisan... szétszednek, egyszóval:... VÉTKEZNEK!
Megfigyelés... mi nekik?, Lehallgatás... Igen!
Behálóznak... mindent, zakatol a... szívem
Sajnos én... ezt érzem, nyugalmat... nem lelek
Alszok... zuhanok, TÖBBÉ FEL... NEM KELEK.

Refrén:
A falak, fülelnek, az ablakok, figyelnek

Fehér Imre:
Az ablaknak szeme van, a falnak meg füle
Csendben figyelmeztetlek: figyelnek te hülye
A hallásuk éles, a szemük mint a sasé,
A vasbeton számukra csak vékony, papírmasé!

Vörös Óriás:
Kiver a víz, éjszaka ébredek.
Nem tudom, kik ok, de tudom, hogy figyelnek.
A falak kergetnek, suttognak, hallgatnak.
Látom, a sarokban ott áll egy árny alak.
Nem mondd semmit, csak mereven néz.
Árnyékom felé nyúlik egy kéz.
A falon lebeg. Most csuklya van rajta.
Az arcát nem látom, egy fátyol takarja.
A keze csak nyúlik, a testemet akarja.
Kérlek, ne csináld! Ne csináld! Hagyd abba!
Zsibbadt a testem, szorong a lelkem.
Nem érzem a lábam, nem érzem a kezem.
Mik ezek a fények? Szürkék és tompák.
Kik ezek a törpék? Mik ezek a formák?
Gyorsan a villanyt! Nincs is itt semmi!
Ne félj, a Álex, nem kell rettegni!

Vége:
A falak, fülelnek...
Az ablakok, figyelnek...