Anna & the Barbies - Holtodiglan

Össze vagyunk kötve,
Mint hidakkal a Pestek,
Mint titkos kis bűnökkel
Éjszaka a testek.

Mint eb és a gazdája,
Póráz közted és közöttem,
Mint skarabeus bogarak,
Túrunk röghöz kötötten.

Mint mezőkön a bálák,
Praktikus gúzsba kötve,
Mint templomi harangok,
Súlyos alkalmakhoz kötve.

Mint az égitestek,
Orbitális rendben,
Egymásnak rendelve,
Ballagunk csak csendben.

Neked én,
Nekem te,
Egymásnak teremtve.
Holtom-holtodiglan móka,
Fajfenntartó libikóka.


Néma már
Az érzelem,
Vállat von, ha kérdezem,
Visz-e még fogában tartva
Szerelmet a túlsó partra?

Széjjel vagyunk kapva,
Mint a Rubik-kocka,
Kaleidoszkópikus
Színes üvegdarabokra.

Összetört valami
A világmindenségben,
Az atommag sem lehet már
Bizton teljességben.

Reméljünk azért még mi
Rebelliót a rendben, mert
Párhuzamosok is futnak
Össze végtelenben.

Meddő nász az érzelem,
Pátosszal teli gyász,
Mellettem az ellen,
És épp ellenem a védelem.
Gyűrűzött madárként,
Fiókba tolva, szolgasorsra,
Szárnyszegetten verdes már
A kartotékolt értelem.

Könnyből és sárból,
És ezernyi fájból,
Én szárnyakat növesztek majd,
Vérből és lángból.
Te támadsz, én védek, majd lecsapok rád,
Százszor és százszor, százszor és ....