A Két Zsivány - Könnycsepp

Könnycsepp, az arcomon lecsordul, hogyha látlak.
Régi emlék visszavárlak,
ha nem szeretsz hát vége a világnak!
Könnycsepp, az arcomon lecsordul, rád emlékszem.
Milyen volt, mikor úgy szerettél régen.

Egy üzenet várt a telefonon,
hogy nem jössz többé már.
Egy üzenet, melyben leírtad,
úgy érzed mindent megpróbáltál.
Te rám raktad ezt az egészet,
hogy cipeljem és most nem érted.
Hogy belehalok, tényleg nem élem túl,
ha nem jössz vissza már.

Könnycsepp, az arcomon lecsordul, hogyha látlak.
Régi emlék visszavárlak,
ha nem szeretsz hát vége a világnak!
Könnycsepp, az arcomon lecsordul, rád emlékszem.
Milyen volt, mikor úgy szerettél régen.

Csak te meg én, nem kell senki más,
mindig együtt leszünk már.
Csak te meg én, úgy volt csak engem szeretsz,
olyan jó hogy rám találtál.
De összetörted ezt az egészet
és én bármit megtennék, hogy megértsed.
Hogy belehalok, tényleg nem élem túl,
ha nem jössz vissza már.

Könnycsepp, az arcomon lecsordul, hogyha látlak.
Régi emlék visszavárlak,
ha nem szeretsz hát vége a világnak!
Könnycsepp, az arcomon lecsordul, rád emlékszem.
Milyen volt, mikor úgy szerettél régen.

Könnycsepp, az arcomon lecsordul, hogyha látlak.
Régi emlék visszavárlak,
ha nem szeretsz hát vége a világnak!
Könnycsepp, az arcomon lecsordul, rád emlékszem.
Milyen volt, mikor úgy szerettél régen.