A.C.A.B. - Egyedül az utcán

Egyedül az utcán arc nélküli emberek,
Nem érti meg senki, senki a lelkemet
Nem értik, hogy miért és kiért harcolok,
Nem értik, hogy büszke és szabad vagyok
Megfordulnak utánnam, kérdő tekintetek,
Nem értik, hogy miért viselek ilyen jelvényeket
Nem értik, hogy miért hordom fekete egyenruhám,
Nem értik, hogy szeretem szép magyar Hazám!

Magamon viselem minden gondolatom,
Hiába kéred, én szabadságom nem adom
Amíg csak élek ezért harcolok,
Köszönöm Istennek, hogy magyar vagyok!

Fiatal vagyok, de már megtanított az élet,
Kegyelmet senkitől nem kérek, nem is remélek
Harcomat ha kell, egyedül mindig vállalom,
Dicsőség, vagy halál, amit folytatok
Mindig, aki voltam, csak az maradok,
Csatában előre, nem hátrálhatok
Harcos hősök példája erőt ad nekem,
Egy cél lobog előttem: csak a győzelem
A küzdelem még megedzi ifjú lelkemet,
Fajtámért, ha kell, ontom véremet
Árpád sávos lobogó büszkén lobog,
Ez vezeti utam, ha harcba indulok

Magamon viselem minden gondolatom,
Hiába kéred, én szabadságom nem adom
Amíg csak élek ezért harcolok,
Köszönöm Istennek, hogy magyar vagyok! x2

Egyedül az utcán arc nélküli emberek,
Nem érti meg senki, senki a lelkemet
Nem értik, hogy miért és kiért harcolok,
Nem értik, hogy büszke és szabad vagyok
Szabadnak születtem, rab soha nem leszek,
Nem tarthatja fogva senki a lelkemet
Nem akaszthat nyakamba senki rabigát,
ÉS NEM VEHETIK EL TŐLEM SZÉP HUNGÁRIÁT!

Magamon viselem minden gondolatom,
Hiába kéred, én szabadságom nem adom
Amíg csak élek ezért harcolok,
Köszönöm Istennek, hogy magyar vagyok!