Alapítvány - Bohóc opera

Ha lemosom az arcom a tükör előtt meg sem ismernél
Tudom, hogy nem tudod, hogy tudom, nem tudod, ki vagyok én

Ha leveszem az orrom, lehetek egy úr ki kávét kér
A kanál így is szúr de félig nálam van a babér

Nagy a porod
Ha jelez a gong
Legelöl lesz, aki eldobja magát

Lesi a nép
Ha valaki lép
Hogy hova fog esni, ha nem jól lát

Nem ez a szép
Ez igazi még
De lesz egy pont, ha jól figyel
Mer’ esni is, csak tudni kell
A végén

Tudhatod a jó kabáton ugye minden szín jól áll
A gombból virág nő, a zsebben elfér egy madár

És ugye az este igen szép, mikor a jó nép tovább áll
Én a tortából jött foltot mosom hátul a lavórnál

Nagy a porod
Ha jelez a gong
Legelöl lesz, aki eldobja magát

Lesi a nép
Ha valaki lép
Hogy hova fog esni, ha nem jól lát

Nem ez a szép
Ez igazi még
De lesz egy pont, ha jól figyel
Mer’ esni is, csak tudni kell
A végén

Gúnyosan: - Azt hiszem megrendülnék, ha egyszer nem vigyorognál…

Sértve: - Kérlek! Bár nem értem miért kéne sírnom a kutyás szám alatt…
Bár a kutyás számon nem tudok sírni…

- Azok a lovak, láttad milyen elegánsan…

- Érezd át, légy szíves érezd át…

Valamit a „rég”-ből egy darabot az utolsó is kér
És „fehérkesztyűs” kézzel legyintek tudván hogy mit ér

Látlak is az ujjaim közt ugye rám nem haragszol
Hiszen csak annyit takar a kéz, hogy még látsszon ki is szól - ugye

- Rendben, akkor színpadra! Kezdődik…

- AUFFHUAFHUAFFA

- Te Cecil! Miért vagy ma megint ilyen bús bánatos borongós felhő??? Gyerekek, hát ti is látjátok?…