Máté Péter - Régi út

Egy-két-há-négy.

Ma minden rumli összejött
és azt hiszem hogy megőrülök.
De odakint, az eső zuhog,
de mégis, mégis elindulok.
Az emlékeim ösvényein
találok, talán egy kis megnyugvást.
Némi megnyugvást.

A vén Tabánban születtem,
a Krisztina körút a mindenem.
A gyermekkort itt éltem át
és itt kerültem az iskolát.
Az emlékeim ösvényein
találok, talán egy kis megnyugvást.
Percnyi megnyugvást.

Régi út, régi út,
hogyha végigjárom, újra él a múlt.
Minden házát, kertjét, oly jól ismerem,
á-á-á, ez az életem.

A galléromat feltűröm,
az esőt az arcomon eltűröm.
A sok jó barátra gondolok,
de sajnos a legtöbb elhagyott.
Az emlékeim ösvényein
találkozunk csak néha, néha már.
Ez is messze jár.

Az eső közben tovább áll,
én ott állok egy kocsmánál.
Célhoz értem, betérek
és egy felest kikérek.
Az emlékeim ösvényein,
naponta én a múltat kergetem.
Ez maradt, nekem.

Régi út, régi út,
hogyha végigjárom, újra él a múlt.
Minden házát, kertjét, oly jól ismerem,
á-á-á, ez az életem.

A galléromat feltűröm,
az esőt az arcomon eltűröm.
A sok jó barátra gondolok,
de sajnos a legtöbb elhagyott.
Az emlékeim ösvényein
találkozunk csak néha, néha már.
Ez is messze jár.

Az eső közben tovább áll,
én ott állok egy kocsmánál.
Célhoz értem, betérek
és egy felest kikérek.
Az emlékeim ösvényein,
naponta én a múltat kergetem.
Ó-ó, ez maradt, nekem.

Régi út, régi út,
hogyha végigjárom, újra él a múlt.
Minden házát, kertjét, oly jól ismerem,
á-á-á, ez az életem.

Régi út, régi út,
hogyha végigjárom, újra él a múlt.
Minden házát, kertjét, oly jól ismerem,
á-á-á, ez az életem.
Ez az életem, ez az életem.

Régi út, régi út,
hogyha végigjárom, újra él a múlt.
Minden házát, kertjét, oly jól ismerem,
á-á-á, ez az életem.