Pajor Tamás - Rosenberg Dani

37-ben mikor a hősünk,
Dani még a gimibe járt,
nem sejtette milyen gyorsan
jön majd el a változás.

Járt oda egy másik gyerkőc
úgy hívták Magyar Zoli
mindig lesett Dánielről
mikor jött a nagy doli.
Zoli volt a rámenős szájhős
és legnagyobb riválisa,
Dani volt az osztály első
csak tornából volt hármasa.
Csúfolták is sokan a srácok
pedig tudták hogy jó ember,
de Dani neve kicsit más volt,
úgy hívták hogy Rosenberg.

Refr.:
Ha a vonatok idnulnak,
ha a jó napok elmúlnak,
rideg helyeken száguldva,ájultan.
Akár hova visz lesz új nap,
a gonosz oda már nem nyúlhat
a szíved gyertya mit elfújnak,
de meg gyullad.

Eljöttek a kegyetlen évek,
a házmesterné mindenkit feldobott,
egy nagy lakásra volt szüksége
és Dani nagyapja csak hallgatott.
Azt mondta bis hundert und zvanzig,
és kölyökösen pisslogott
végül így szólt: fel kell vennünk,
most a seriff csillagot.
Elvitték a fűszeres Goldsteint,
a zenetanárt Klein Manót,
a házban ő volt a legjobbfej,
és Weiszt a legrégibb lakót,
vitték Zimmermannt az elsőt,
és két lányát Katót, Lizát.
Az irodalmárt Kardos Ernőt,
pedig, ő katolizált.

Refr.1×

A téren Zoli menetet látott,
tudta hogy még tartozik,
elindult barátjához
a szomszédban lakott Dani
Becsöngetett Rosenbergékhez.
de jött az igazoltatás,
a két nyilas a szobába lépett,
Zoli tudta a folytatást.
A nyilas hosszú listát nézett
és neveket is olvasott,
mikor Dani nevéhez ért el
Zoli azt mondta, hogy én vagyok.
Mikor visszajött még látta az arcát
futott és megállt, Dani
felemelte mind két karját,
ahogy a Rabi szokott áldani.

Refr.2×