Máté Péter - Elmegyek (verzió II.)

Egy kis patak mindig rohant,
s egyre csak énekelt.
Egy sziklafal útjába állt,
s a dalnak így vége lett.

Én is így lettem néma víztükör,
mikor tőlem elmentél.
Nekem többé már a nap sem tündököl,
csak ha újra megjönnél.

Elmegyek, elmegyek!
Milyen úton indulok, még nem tudom.
Elhagyom otthonom.
Még a jó barátoktól sem búcsúzom.
Elmegyek, elmegyek.
Igen, megkereslek én, bármerre jársz.
Nem tudom, hogy merre vagy?
Mégis úgy érzem, hogy engem egyre vársz.

Vasárnap volt, vasárnap volt,
amikor elhagytál.
Nekem te nem, csak az a nap,
vasárnap volt, meghalt már.

Hozzám így jött el a halott vasárnap,
mikor tőlem elmentél.
Nekem többé már nem tündököl a Nap,
csak ha újra megjönnél.

Elmegyek, elmegyek!
Milyen úton indulok, még nem tudom.
Elhagyom otthonom.
Még a jó barátoktól sem búcsúzom.
Elmegyek, elmegyek!
Igen, megkereslek én, bármerre jársz.
Nem tudom, hogy merre vagy?
Mégis úgy érzem, hogy engem egyre vársz.

Ó-ó, elmegyek, elmegyek!
Milyen úton indulok, még nem tudom.
Elhagyom az otthonom.
Még a jó barátoktól sem búcsúzom.
Ó-ó, elmegyek, elmegyek!
Igen, megkereslek én, bármerre jársz.
Nem tudom, hogy merre vagy?
Mégis úgy érzem, hogy engem egyre vársz.