Adagio - A szerelem megöl majd (Too Much Love Will Kill You)

Utolsó kérdés, hogy ki is voltam én.
Honnét lett annyi könny? És oly kevés remény?
Egy végső állomás, magamba fordult látomás, miért is vár?

Voltak az álmok. De hol volt az igazság?
Egy gyermek felnő és annyi gonosz harc várhat rá!
De visszanézni kár, semmit nem találhatsz már, válasz sem vár!

Nem érthetsz meg mindent így a szerelem megöl!
Bárhol is keresnéd benned minden összetör!
Csak délibábot kergetsz, egyre közelebb az éj!
A szerelem megöl majd, bárhogy élj!

És nincs több kérdés. Árnyékká lettem én.
Nincs már kiút és többé nincsen már remény.
Adtam neked napfényt de én lettem az éj!
Mondd meg miért?

Mondd te mit tennél és én hogy tehetnék mást?
Mért csak egy az út és mért nincs választás?
Már másképp tenni bármit megpróbálni kár. Vesztettem hát!

Azt mondod, hogy érted de a szerelem megöl!
És lesz ki mégis kérdez, s minden újra összedől.
És te mindig újra bűnhődsz amíg csak véget nem ér!
A szerelem megöl majd. Bárhol élj!

Hazudd hát, hogy érted és a szerelem megöl!
És ha mégsem érzed, mégsem kérded. Úgy a szerelem megöl.
És mindegy már, hogy bármi vár, te mindig újra félsz!
A szerelem megöl majd. Bárhogy élj!
Bárhogy élj!