After Crying - Az ember, aki csütörtök volt (Hommage á Gilbert Keith Chesterton)

Reggel minden borostás: egy szörny virít a tükrön át
Megdöbbentő hasonmás csodálja bennem önmagát
Szappan int, hogy mossak kezet
Itt a nadrág - szól a szék
Chesterton-kép integet, hogy tegyek föl végre kávét

Egy őrült sárkány üvölt rám, a szétszerelt, rossz rádió
A hűtőszekrény üres vár, és benne él a télmanó
Rám förmed, hogy bundát vegyek
Kellemetlen társaság
Chesterton most jót nevet, hisz a varázslat jó mulatság

Én csak ember vagyok, nem tudós, csak sarlatán
Bűvös hétköznapok hétpecsétes titka bennem dobog:
Mi a remény a gyermek arcán?

Itt minden seprű boszorkány, jövőbe lát, mert ésszerű
A függöny könnyű királylány, fehérruhás, virágszemű
Arról faggat, honnan jövök
Lesz-e más- vagy túlvilág?
Chesterton az égre bök:
Ki a hibás, ha nincs Mennyország?

Én csak ember vagyok, nem bohóc, de sarlatán
Bűvös hétköznapok hétpecsétes titka bennem dobog:
Ősi rejtély, szörnyű titok
Ki a csaló, ha nincs Mennyország?

- Kis kötéltánc -

Nincs már bennem szorongás egy átlagos nap hajnalán
Éjjel hosszú bolyongás, a holdleány kacsint puhán
Ördög suttog: ásd el magad! Testem így szól: mélyre áss!
Chesterton csak bólogat: ez a világ egy szép csalódás...

Igen, ember vagyok, nem bohóc, és nem csaló
Bűvös hétköznapok hétpecsétes titka bennem dobog
Újszülöttként mindent tudok:
Itt a földön most még titok
Hol a határtalan varázs...
Ki a határtalan Varázsló...