Adrián - A lány aki fél a széltől

Verse:
Úgy törtél fel a mélyből, , mint kristálytiszta víz,
a felhőkig repültél és vitted a szenvedést.
A félelem átragyogta egész testemet,
úgy tártad fel a lelked, hogy szívem remegett belé.

Zene:

Egy őrült vágy belém hatol és átkarol szüntelen,
Írhat sorsot az élet, szenvedést csodát,
De nem írhatja az érzést, amit veled élek át.
Öröm vagy bánat érhet én vagyok csupán,
Aki úgy szeretne téged, úgy, mint senki más

Refrén:
A lány aki fél a széltől, belém költözött,
Friss almát és új ruhát hozott.
A lány aki fél a széltől szerelmet adott,
Csókot ágyat s mindent itt hagyott.
A lány aki fél a széltől örökre itt maradt,
S lelke tükrét bízva bízta rám, bízta rám,
Egy éjszakán.

Verse:
A remény is átaludta az egész éjszakát,
De holnap újra ébred és szalad,
Úgy szalad tovább.
Csendesen tűröm, hogy perzsel és megégett talán
De boldogan játszom a tűzzel,
Mert egy érzés egy érzés hajt tovább.

Egy őrült vágy belém hatol és átkarol szüntelen,
Írhat sorsot az élet, szenvedést csodát,
De nem írhatja az érzést, amit veled élek át.
Öröm vagy bánat érhet én vagyok csupán,
Aki úgy szeretne téged, úgy, mint senki más

Refrén:
A lány aki fél a széltől, belém költözött,
Friss almát és új ruhát hozott.
A lány aki fél a széltől szerelmet adott,
Csókot ágyat s mindent itt hagyott.
A lány aki fél a széltől örökre itt maradt,
S lelke tükrét bízva bízta rám, bízta rám,
Egy éjszakán.