FankaDeli - Soha nem vagy magad

Kowa:

Alig várod már, hogy hol van a széle...Vannak órák amiknek nincsen vége...
Vannak napok amik megfőznek élve, lenyomnak térdre, lehúznak a mélybe.
Magad hagyod magadat kivesézni, magad miatt nem tudsz másoktól élni,
magad miatt érzed egyedül önmagad, üldözöl másokat, téped a szárnyadat.

Fanka:

Egész nap hajtani kopott mókuskerék
mégis hisztiznél hogyha elvennék.
Annyira rászoktál imádod rabságod
autód,ruháid,pénztárcád,lakásod.
Érték vagy rémek ők ebben az álomban?!
Ahol te lehetsz a király a városban,
menő nőkkel vagy menő palikkal,
szinglik kellenek vagy unokák nagyikkal?
Ideje dönteni nézz csak a naptárra
a gyávát az élet egy életre bezárja.
Könnyű a kényelem de vár a valóság
a rögös út végén rá nem vár adósság.
Az aki nem vár már végre jutalmat
aki nem kiváncsi az végre kutathat...
Ennyire egyszerű akár a levelek...
Ők nem szentek és nem is szemetek.

Kowa:

Lehullot levelek a törzs körül, apró harmatcsepp száraz ágon ül
az ember egymagában csak ennyit ér,harc a semmiér!
Engedd had menjen el kelj fel ha az álom nem enged el,
minden élőben meglátod önmagad, soha nem vagy magad!

Fanka:

Azt mondod vállalod első a családod
de az életed csak végig gályázod!
Kifogás mindíg van dugig a padlás...
Kell az autó iphone meg lakás.
Hozzád képest sasszem egy öreg bányaló,
asszony és gyermek vár vagy csak egy tárgyaló?
Az életük pénzben mondd meg mennyit ér!
Értük mit teszel és mit egy Bentley-ér?
Az ember elfelejt magára figyelni...
Helyette fészbúkra egy képet kitenni.
Miért esik rosszul amit mások mondanak?
Amikor mesélek azt hiszed oltalak.
Ez az ego világ egy kártyavár...
Valódit akarsz vagy maradsz a látszatnál.
Ne feledd testvér mindíg vagy valahol!
Rajtad múlik ünnep lesz vagy karambol.

Kowa:

Alig várod már, hogy hol van a széle...Vannak órák amiknek nincsen vége...
Vannak napok amik megfőznek élve, lenyomnak térdre, lehúznak a mélybe.
Magad hagyod magadat kivesézni, magad miatt nem tudsz másoktól élni,
magad miatt érzed egyedül önmagad, üldözöl másokat, téped a szárnyadat.

Lehullot levelek a törzs körül, apró harmatcsepp száraz ágon ül
az ember egymagában csak ennyit ér,harc a semmiér!
Engedd had menjen el kelj fel ha az álom nem enged el,
minden élőben meglátod önmagad, soha nem vagy magad!