Juhász Katalin - Én Anyám

Volt idő régen, mikor úgy hittem én,
Hogy Nélküled is élhetek,de már rég érzem én,
Hogy minden csak Általad jó, tiszta és igaz.
Te vagy a reménység, az egyetlen vígasz!

Úgy jöttem most Hozzád, csak egy szál rózsával én,
Fogadd el tőlem, mintha ez volnék én.
Te vagy, ki úgy szeret, mint senki, soha még,
Lelkemet e szál rózsában Neked adom én!

Refr:
A világ összes virágát lábaid elé hordanám!
A lelkem minden mosolyát feléd fordítanám!
Ó én Anyám, nincs Hozzád senki hasonlítható,
Ó, te Szent menedék, bűnből feloldozó!
Hogyan is köszönjem meg Néked, hogy minden bajtól megóvtál,
Amikor messze jártam Tőled, rám még akkor is vigyáztál!
Ó én Anyám, most leborulok lábaid elé,
Úgy kérlek Téged, hogy maradj velünk örökké!

Megpróbált az élet, de Te veszni nem hagytál,
Minden nehéz percben nekem erőt Te adtál!
Látod, már nem sírok, Rád mindig mosolygok,
Nem számít semmi már, én veled maradok!

Áldott égi fényed ránk szelíden ragyog,
Téged ünnepelnek ma mind az angyalok.
Úgy akarok élni, hogy mindig Neked legyek jó,
És megértsem azt is, ami ki nem mondható.

Refr:
A világ összes virágát....

Ó én Anyám, most leborulok lábaid elé,
Úgy kérlek Téged, maradj velünk, örökké!