Poór Péter - Homokóra

Homokóra az idők végtelenjén át.
Sok-sok óra peregve hull, szitálva száll.
Régi korszak műszere, napnyugat ékszere,
neked vettem, hogy figyelmeztessen.
Oly szép, hogy asztalodon dísz lehet.
Nézegesd, hogy pereg,
azért vettem, hogy figyelmeztessen!

Gyorsan múlik, gyorsan száguld életünk,
homokszem a sorsunk és a végzetünk.
Egyszer fenn és egyszer lenn
kavarog a sors odabenn.
Forog-forog az idő és a sok perc évekre nő.

Homokóra az idők végtelenjén át.
Sok-sok óra peregve hull, szitálva száll.
Ez az óra nem ketyeg,
nem mutat perceket.
Neked vettem, hogy figyelmeztessen.

Látod csak hatvan perc, s a porszemek
mélybe lenn fekszenek.
Azért vettem, hogy figyelmeztessen.
Gyorsan múlik, gyorsan száguld életünk,
homokszem a sorsunk és a végzetünk.
Egyszer fenn és egyszer lenn
kavarog a sors odabenn.
Forog-forog az idő és a sok perc évekre nő.

Homokóra az idők végtelenjén át.
Sok-sok óra peregve hull, szitálva száll.
Szíved szívet mért keres?
Nincs idő, hát szeress,
nézzük együtt az idő múlását
Szíved szívet mért keres?
Nincs idő, hát szeress,
nézzük együtt az idő múlását,
a porszem játékát, a kis homokórát!