Kunu Márió - Meg kellene halnia

Azt hallottam, hogy mással találkoztál, ezt nem hagyhatom annyiban.
Saját magam miért kéne becsapjam, meg kellene halnia.
Jöttömre bármelyik nap számítsál, mindent megbosszulok.
Ezzel most meg kell barátkozzál, én próbáltam nem tudok.

Azt beszélik a rossz nyelvek bújkálsz,
Lehajtott fejjel járod az utcát. (de késő már hogy megbánd)
(Túl késő, túl késő)

Refrén:

Bárcsak meg sem tetted volna,
Bár kitörölhetnénk a múltat.
Bárcsak minden rólunk szólna.
(Úgy mint régen)

Bárcsak meg sem tetted volna,
Bár kitörölhetnénk a múltat.
Bárcsak minden rólunk szólna.
(Úgy mint régen)

Ez nem szerelmi párbaj,
Ez már családi dráma.
Miattad most harcba szállnak.
(Látod kicsim ezt jól megcsináltad)

Nálunk ez presztízs, erős az egység,
Nem hagyhatjuk ezt így, nincsen aki megvéd.
Vállalnod kell, mindent amit tettél,
Te is tudod, hogy túl messzire mentél.

Azt hallottam, hogy mással találkoztál, ezt nem hagyhatom annyiban.
Saját magam miért kéne becsapjam, meg kellene halnia.

Refrén:

Bárcsak meg sem tetted volna,
Bár kitörölhetnénk a múltat.
Bárcsak minden rólunk szólna.
(Úgy mint régen)

Bárcsak meg sem tetted volna,
Bár kitörölhetnénk a múltat.
Bárcsak minden rólunk szólna.
(Úgy mint régen)

Nem is értem ezt, hogy történhetett,
Pedig téged én úgy szerettelek.
Könnyen eldobtál, vele találkoztál,
Azt hazudtad, hogy nem vagy már velem.

Nem is értem ezt, hogy történhetett,
Pedig téged én úgy szerettelek.
Aki közénk állt, majd viseli súlyát,
A holnapot úgy sem éri meg.

Refrén:

Bárcsak meg sem tetted volna, (Meg sem tetted volna)
Bár kitörölhetnénk a múltat. (Kitörölhetnénk a múltat)
Bárcsak minden rólunk szólna.
(Úgy mint régen)
(Úgy-mint-régen)

Bárcsak meg sem tetted volna, (Meg sem tetted volna)
Bár kitörölhetnénk a múltat. (Kitörölhetnéénk)
Bárcsak minden rólunk szólna.
(Úgy mint régen)
(Úgy mint rééégeeeen)