Punnany Massif - Páratartalom

Szeretném, hogy az életem ne éljem meg szerepként,
Hogy a tudatom ne változzon meg szerenként.
Persze szeretném, hogy legyen egyenlő minden teremtmény,
De ha nem lenne különbség, hol volna tanulság és eredmény?
Nem szeretném azt, hogy elbukjunk a koreszmén,
Szeretném hinni, hogy egyszer jobb lesz még.
Tudod én úgy szeretném majd elhagyni a Földet,
Hogy a végén azt érezzem, már nem tehettem többet…

Szeretném, hogy lássunk egymásra meztelen,
De nem szeretném magamból azt, aki féltve a világtól mindezt elfedem.
Szeretni rohadtul szertelen, adni mindent bohón,
De mi van, ha később bele ezt nem teszem?
Ha a viaskodás magunkkal nem volna szempont,
Talán el is múlna a bája annak, mi előtte mindkettőnknek szerényen megvolt.
Megmaradni, kiben a vér pezseg,
De ezért nem lennék többet másnak egy csepp vétke sem.
Az lennék, ki oly sokat adhat, mert mindent látott
De utálnám, ha tudnám, hogy a domb mögött pontosan mit találok….
Ha nem lennék neked nehéz eset,
Pedig ha nincs jó és rossz, hogyan kerekedik ki a szép mese?

Élem.
Éled.
Félem.
Féled.

Én azt szeretném, (éld meg)
Te is ahogy én, (félek)
Legyél velem oly erős, (védj meg)
Ha elesel, essek én. (érted)

Ne kímélj, veríték, mossad el, de ne kímélj
Amíg több van bennünk még, láthatod szomjazom.
Páratartalom.

Egy gyerekes srác, meseszeánsz, ami a rím köré gyűl,
A sztori nem a finálé, hanem ahogy épül.
Emlékezz rám, hogy aki úgy harcol, hogy békül,
Szeretnék magam után hagyni valamit emlékül.
Szeretném nem belegondolni mindenbe a rosszat,
Hogy a hírek ne húzzák fel az agyamat naphosszat.
Én úgy szeretnék maradni hű az elveimhez,
Hogy kapok olyan estét még, ami reggelig lesz.
Szeretnék utazni a Hold körül, érezni a bőrömön,
Hogy önhibáimon túl egyelőre működöm.
Szeretnék magamon kívül másra is számítani,
Élni és élni hagyni, nem önámítani…

Ha nem lennének elveim, nem kisérné félelem,
Ha megérteném, hogy az életemben a voksom valóban hova, miért teszem.
Kívülről tudni, befele látni,
Bátorítana, hogy hiszek magamnak, merek nekivágni.
Ha megmutathatnám azt, hogyan láthatsz valamit máshogy,
De nem szeretném, ha meggyőzne az egy igazságom.
Az, hogy elmondjam, mi bánt, nem volna tényleg oly hosszú,
Ha megkarcolnák önérzetem, nem viselném oly rosszul,
Ha nem nincs enyém, tiéd, ezt megélni még,
Egy év, egy élet is kevés, mi ért el idáig
Türelem, ideje megtanulni várni,
Szeretnélek megfejteni, kettőnk együtt kitalálni.

Élem.
Éled.
Félem.
Féled.

Én azt szeretném, (éld meg)
Te is ahogy én, (félek)
Legyél velem oly erős, (védj meg)
Ha elesel essek én. (érted)

Ne kímélj, veríték, mossad el, de ne kímélj
Amíg több van bennünk még, láthatod szomjazom.

Ne kímélj, veríték, mossad el, de ne kímélj
Amíg több van bennünk még, láthatod szomjazom.
Páratartalom.

Te veled én, szeretném ha belefér,
A menedék peremén, te legyél, te meg én.

Várhatsz rám, hogy fogjam kezed, úgy, hogy érezd, nem maradsz egyedül.
Ha minden part a napra kiterül,
Az ég majd felborul, nem menekül.

Várhatsz rám, hogy fogjam kezed, úgy, hogy érezd, nem maradsz egyedül.
Ha minden part a napra kiterül,
Az ég majd felborul, nem menekül.

Várhatsz rám, hogy fogjam kezed, úgy, hogy érezd, nem maradsz egyedül.
Ha minden part a napra kiterül,
Az ég majd felborul, nem menekül.