Punnany Massif - Szegény anyám

Mikor még pólyában feküdtem,
Ki sem nőtt még a fogam.
Az életről még mit sem tudtam,
Csak tejet ittam boldogan.
Egy asszony ült az ágyam mellett,
Féltő gonddal vigyázott reám.
Elringatott lágy altatóval,
Ez az asszony, az én anyám,
Szegény anyám.

Egyszerre hetyke legény lettem,
A szűk szoknyákat hajszolám.
Fiam, lelkem, házasodj meg,
Könyörgött váltig az anyám.
Szegény lány legyen a párod,
Nem holmi cifra úri lány.
És úgy intézkedj, hogy jövőre,
Már nagyanya legyen az anyád.
Szegény anyád…

De nékem cifra céda kellett,
Ki pénzért mérte csókjait.
Így anyám mindenét eladta,
Mindent a zálogházba vitt.
Éjjelente munkát vállalt,
Hogy sok pénzt keressen reám.
És mikor már nem tudott adni,
Én megütöttem az anyám.
Szegény anyám….

A lejtőn nem tudok megállni,
Csak folyton bűnözöm tovább.
Míg végül gonosztevő lettem,
Házigazdám a porkoláb.
Egyszer csak becsapódott
A börtönajtó énreám,
Egy asszonyt hallottam zokogni,
Siratott engem az anyám.
Szegény anyám…

A börtönömre napsugár szállt,
Ha jött anyámtól üzenet,
Hol egy-két jó falatot küldött,
Hol egy vígasztaló levelet.
Egyszer elmaradt minden,
Bús és árva érzés szakadt rám,
Évek múltán, mikor kikerültem,
Hallottam, meghalt az anyám.
Szegény anyám…

Sírja névtelen és puszta,
Egy fillérem se volt, hogy költsek rá.
Így újra loptam és a pénzen
Feldíszítettem a sírod anyám.
Mit bánom én, ha rajtakapnak,
Netán pár évet is sóznak reám.
Rózsák tövében, szegfűk ölén,
Alussza álmát a jó anyám.
Rózsák tövén, szegfűk ölén,
Alussza álmát egyetlen anyám.
Szegény anyám…