Punnany Massif - Amilyen kedvem van

Hideg nyirkos padka, pamutzokni, sapka,
Az összes ruha rajtam a múltamból egy darabka.
Hatásvadász a tinta, mint brandingelt szabásminta,
Ahogy ártatlant a börtön, úgy éget az öltöny.
Designer a klumpa, de lyukas az ingem ujja,
Túlöltözött csordaszellem báránybőrbe bújva.
Minden réteg elfedi a stigmákat a testemen,
De úgy vagyok csak önmagam, ha maradok meztelen.

Elszenderedő padon vagyok széjjel szakadt kardigán,
Miért mondhattam, nem is kell oly sokat várni rám.
Elkopott dilemmák, leporolni fárasztó,
Csukott kapukat dönget jelenben az ábrándom.
Mert sok volt az elvárás meg a quarelin,
Nem operált rajtam az overál, a flaneling.
Csalfa valóság, mint megannyi svindli,
Belebetegedtem, mert nem tanultam meg sírni.

Amilyen kedvem van, olyan ruhát veszek fel,
De van, hogy maradok meztelen.
Esti séta közben, vagy kocsival néma ködben,
Egy dallam mindig elkísér…
Ha helyettem ébrednél fel, lennél-e hang fejemben?
Te miről énekelnél?

Ha helyettem ébrednél fel, lennél-e hang fejemben?
Te miről énekelnél?

Utamon hátizsák húzza le a vállam,
Felépült jellemem poros garázsa.
Elhasznált emlékek gyűjtőkonténere,
A szunnyadó tűz kihunyhatatlan parázsa.
Ha hang lennél fejemben, mi újat mondanál?
40 év után, mondd, mi hozhat még lázba?
Ha helyettem ébrednél, lennél-e jobb tanár?
Hogy ne süppedjek bele ebbe a negédes mázba.

Úgy mennék tovább, ha elenged a múlt,
Hiába cifra garbó, ha a nyaka mindig szúrt.
Jobb így papucsban, esti séta, gyere lelki sérvnek,
Halkan, mint egy dallam elkísérlek.
Lennék inkább zsebre rakott holnap,
Közös emlék, mit egy csók hagy.
Mezítelen láb, mi a réten szalad,
Lennék örökké ma, ha ma jól van.

Drága barátom, te hang, sosem vagy árva,
Boldog vagy szomorú, ezt kintről ki látja?
Dallamod szüntelen bennem él, közösen, mélyen.
Én érted vagyok, te csak én értem.
Meztelen tested, érzékeny, védtelen látom,
Ahogy téged, úgy magamat bántom.
Mondd, milyen ruhát öltesz fel? Hogy vegyelek számba?
Lelked tükre miként fordul a világra?

Mert amilyen kedvem van, olyan ruhát veszek fel,
De van, hogy maradok meztelen.
Esti séta közben, vagy kocsival néma ködben,
Egy dallam mindig elkísér…
Ha helyettem ébrednél fel, lennél-e hang fejemben?
Te miről énekelnél?

Ha helyettem ébrednél fel, lennél-e hang fejemben?
Te miről énekelnél?

Mondd, mi lehetnél egy helyben?
Nem tudod meg sohasem a választ.
Mondd, mondd, mi lehetnél egy helyben?
Nem tudod meg sohasem a választ.
Mondd, mi lehetne te belőled,
Ha nem volna olyan dolog, ami fáraszt?
Melyik út vinne előre,
Hogyha nincsen célod, amit láthatsz?
De minek maradnál ugyanott,
Ha mind az, mi van, neked keserű és száraz?