Danics Dóra - A világítótorony (ft. Marcus)

Túl sötét az éjszaka, mégse félek
Hisz tudom jól, messze a part, de én célba érek

Tudom, még messze a part
De addig én írom a dalt
Addig maradok jó én
Amíg a szeretet éltet, és nem az érdek hajt
Tudom, még messze a cél
De azt is, a szívem acél
Egyik láb a másik után
Én nem fagyok meg, mikor eljön a tél

Ugyanaz a tűz ég most is bennem
Tettem, amit meg kellett tennem
Soha nem tértem az ösvényről le
Csak haladok az utamon az árral szemben
És tudom, hogy így lesz rendben
De tudod, nem sokan hittek bennem
Nem ismersz engem, de hidd el
Ki számít, az mind mellettem

Túl sötét az éjszaka, mégse félek
Hisz tudom jól, messze a part, de én célba érek
Már látom a fényt, és jöhet a hullám
Akkor sem hátrálnék meg, ha tudnám
Hogy elnyel a mély, és lehúz az örvény
De nekem nincs más, csak ez az ösvény

Tudom, hogy nem lesz baj
Engem is tép a vihar
A szavaim füstté válnak az éjben
És megszűnik a zaj
De tudom, hogy így lesz jó
Míg előre visz a hajó
Az nyer, aki mer, míg a szívem ver
A jellemem nem eladó

Ugyanaz a tűz ég most is bennem
Tettem, amit meg kellett tennem
Soha nem tértem az ösvényről le
Csak haladok az utamon az árral szemben
És tudom, hogy így lesz rendben
De tudod, nem sokan hittek bennem
Nem ismersz engem, de hidd el
Ki számít, az mind mellettem

Túl sötét az éjszaka, mégse félek
Hisz tudom jól, messze a part, de én célba érek
Már látom a fényt, és jöhet a hullám
Akkor sem hátrálnék meg, ha tudnám
Hogy elnyel a mély, és lehúz az örvény
De nekem nincs más, csak ez az ösvény