A hazai zenei élet egyik legismertebb, illetve legelismertebb gitárosával, Lukács Petával beszélgettem, múltról, jelenről és a terveiről, épp csak egy kicsit „szakmázva”.
Akkor rögtön vágjunk a közepébe! Hogyan változtak a gyakorlási szokásaid, gyakorlási szisztémáid az évek során? Régebben hogyan, és miket gyakoroltál, illetve mostanában hogyan állsz ezzel?
Igazából sosem volt tudatosan felépített gyakorlási rutinom. Régen egész egyszerűen annyit gitároztam, amennyi időm csak volt. Ha valami újat láttam, azt addig próbálgattam, amíg sikerült eljátszanom, vagy ha nem ment, akkor amíg kétségbeesetten „sírva elaludtam” (nevet). Azóta annyi változott, hogy – talán a tanítás miatt – kicsit rendszerezettebben gyakorlok. Adok magamnak időt a bemelegítésre, talán picit többet skálázok, de alapvetően továbbra is az a legfőbb elvem, hogy a gitározás minden perce öröm legyen számomra.
Általában hogyan történik a dalszerzés folyamata nálad? Az adott kompozíció egy az egyben megszületik a fejedben – téma, harmóniák, esetleg a hangszerelés is – vagy először egy dallam ugrik be, vagy esetleg a harmóniák, riffek, groove-ok jönnek elsőre?
Sajnos nem vagyok túlságosan termékeny zeneszerző, így igazán bevált módszereim sincsenek. Nem szeretem a „felesleges” dalokat (azokból nyilván én is tudnék napi ötöt írni), csak akkor írok zenét, ha van inspiráció. Ilyenkor általában az egész dal készen szól a fejemben, vagy legalább is a fontosabb részletei. Persze az is gyakran megesik, hogy épp csak egy riff, vagy egy dallam ugrik be gyakorlás közben. Ezeket azonnal felveszem, hátha jók lesznek valamire. Időnként előveszem ezeket, és van, hogy végül dal lesz belőlük.
Fotó: Lukács Peta hivatalos
