Zsolnai Hédi - Kettőt szeretek

Kettőt szeretek, magam sem értem.
Mért nem önti el arcomat a szégyen?
A szívemet, míg egyiknek adom,
a másiktól azt meg nem tagadom.
Csak kettő kell, teljes életem,
mert mind a kettőt nagyon szeretem.
Választani hát nem is akarok.
Vessetek meg, én kettőé vagyok.
Az egyik jön és vadul átölel,
a másikhoz meg én megyek közel.
És mindkettőnek örök nő vagyok,
csókolok, míg el nem fáradok.
Az egyik erős, biztos támaszom,
a másikat meg én támogatom.
Pletykáljatok, én mindent viselek.
Könnyelműség? Én kettőt szeretek.
Az egyiket tíz éve ismerem.
Hogy is volt csak? Már nem emlékezem.
Színházban, moziban? Nem tudom.
Hol találkoztunk? Tán autóbuszon.
A másikat, ó, csak egy éve még.
Találkozásunk végig gondolom.
Örömöm láza most is bennem ég.
Hogy is volt csak? Ezt pontosan tudom.
M, m, m,...

Kettőt szeretek, magam sem értem.
Mért nem önti el arcomat a szégyen?
A szívemet, míg egyiknek adom,
a másiktól azt meg nem tagadom.
Csak kettő kell, teljes életem,
mert mind a kettőt nagyon szeretem.
Választani hát nem is akarok.
Vessetek meg, én kettőé vagyok.
Az egyik jön és vadul átölel,
a másikhoz meg én megyek közel.
És mindkettőnek örök nő vagyok,
csókolok, míg el nem fáradok.
Egyik kopasz, de szeretem én,
a másik dús fürtű, ifjú legény.
Az egyik magas, roppantul okos,
a másik csibész tizenkét hónapos.