Petruska - Nem így képzeltem el

Kölyökszemmel nézve minden színes volt és tág
Most összeszűkült hirtelen, megfakult a világ
Szabadulni oly nehéz, és nem látni a fényt
Ó, anyám, én nem így képzeltem el

Lassan egy újabb x felé nem itt kéne legyek
De folyton visszaráncigálnak múlt-kísértetek
Muszájból van elég, de ez még édeskevés
Ó, anyám, én nem így képzeltem el

Valósítsd meg önmagad, ez a nagy feladat
Csak az a baj, hogy a tervekből a megfelelés, ami megmarad
Na meg az ősök álmából eddig csak a mumust láttam én
Ó, anyám, én nem így képzeltem el

Úgy képzeltem, egy szép napon majd boldog lehetek
S beváltom a be nem tartott ígéreteket
Nem bántok meg senki fiát, jóságos leszek
S az ország, melyben élek én, felvirágzik majd
S benne együtt közösen megoldunk minden bajt
Miért hagytam, mit vétettem, hol rontottam el?
Hát édesanyám, be kell valljam, nem egészen így képzeltem el

Fogynak az évek, fogy a hit, és fogy a levegő
Le kéne végre állni már, de se munka, se pénz, se nő
Amúgy is úgy tűnik innen nézve, még nem is indultam el
Ó, anyám, én nem így képzeltem el