BioRoBot - Szélcsendkirály

napfényes éjszakába lép
a konyhában egymagában ül
ünneplő rabruhában egy
dalt dúdol a légypapír körül
a fűtést feltekertük és
elveszni nem engedjük őt
a székéhez láncolódva vár
várjuk hogy hagyjon még időt
jobb így most hogy mozdulatlan
minden gondját hátrahagytam
elég volt ebből, el innen menjünk tovább
világot láttunk, de most már otthonra vár
szélcsendkirály

a sorsát elfogadva él
eltűnik az életek közül
várják már régen ott ahol
aki alvó élni szenderül
álmában felkutattuk őt
nem hagytuk válaszolni még
elakadt két félvilág között
ez a föld már senkiföldje rég
néhány kartoncsillag fénylik
nem juthatnak fel az égig
elégnek egyből, el innen menjünk tovább
világot láttunk, de most már otthonra vár
szélcsendkirály – még hányszor élsz?
még hányszor nem vigyázol mit csinálsz
és kiknek még miket nem beszélsz

ez a dal már félig útrakész
de míg élünk ennyiről se szól
elfújjuk a félelem ködét
hazaküldjük a paplanunk alól
aki nálunk megpihenni tér
sosem ébred rossz időkre fel
amíg itt van, boldogan van itt
mikor elmegy, biztosan megy el
jobb így most hogy élni látom
mégis folyton visszavárom
elég volt ebből, el innen menjünk tovább
világot láttunk, de most már otthonra vár
szélcsendkirály – még hányszor élsz?
még hányszor nem vigyázol mit csinálsz
és kiknek még miket nem beszélsz