Cserháti Zsuzsa - Nem látod, hogy helyben járunk?

Nem látod, hogy helyben járunk,
az idő nálunk szinte áll,
unalmasan jár a szerelem terén.
Mások nem, mi helyben járunk,
ha van is vágyunk szundikál,
pedig de sok pár, már hol jár.

Van, hogy a két karod kitárod,
de nem az én puha csókomat kívánod,
Á, dehogyis, csak a friss levegőt
szívod szerelmesen (fenn a hegyen).

És van, hogy hosszasan nézel a szemembe,
a kezed rácsúszik lassan a kezemre,
és aztán slussz, semmi plusz
nem jut eszedbe sohasem.

Ha nem tudnád, mi helyen járunk,
mi sosem szállunk, úgy mind más.
Ki itt a hibás?
Te vagy a férfiú.

Jó lenne ha képnél végre,
a szemem fénye nézd, hogy ég.
Ez mért nem elég?
Mért vársz még?

Van, hogy a két karod kitárod,
de nem az én puha csókomat kívánod.
Á, dehogyis, csak a friss levegőt
szívod szerelmesen (fenn a hegyen).

És van, hogy hosszasan nézel a szemembe,
a kezed rácsúszik lassan a kezemre,
és aztán slussz, semmi plusz
nem jut eszedbe sohasem.

Nem látod, hogy helyben járunk,
az idő nálunk szinte áll,
unalmasan jár a szerelem terén.
Eddig mi csak helyben jártunk,
de ne félj szállunk majd mi még.
Egy csókod elég, s már közel az ég.

Egy csókod elég, de hol van az még?
Ma még, ma még ...
Ma mért nem látod, hogy helyben járunk!?