hiperkarma - délibáb

előre szóltak az életemből
magad maradsz mikor minden eldől
ami lépted van az a sötétbe szárad
a szívnek a helye sehol csak árnyak

én maradtam ébren az álmaimban
hiszen előre szóltak hogy minden ott van
ahol éppen felüti a fejét az égen
az éjjel ki az aki maradna ébren?

ha reátelepszik az ég a tájra
megint esőt ígértek a délibábra
sok a felhő a zöme vonulni készül
a nyárból meg ami maradna végül
az eléldegél míg

az évek jönnek utolérnek
kitakarnak és számon kérik
a lelket rajtad de ugye látod?
ma nem úszod meg a boldogságot

de sokat feladtam az életemből
igen miatta ég el itt mindenestől
aki voltam a pultnál veled beszélget
és úgy áll ott mint aki viharba tévedt

robotpilóta ha mélybe révül
repülni készül a gépe nélkül
aztán felszáll nézd pedig zuhannia kéne
de még gyorsít is kicsit hogy leráz de mégse

és fütyülve fújtat a szél a szárnyakon
én elégve gondtalan éjszakáimon
a vártnál mindig kicsit előbbre voltam
ahol megörültek nekem oda virágot szórtam
és megmondtam mindig ha előre szóltam

az évek végül utolérnek
kitakarnak és számon kérik
a lelket rajtad de ugye látod?
ma nem úszod meg a boldogságot

ő meglát fentről idetáncol
kipirultan a boldogságtól
az éjszaka meghalt de ugye érted?
elígértek a boldog végnek

ha magad maradsz mikor minden eldől
én feléd kiáltok az életemből
hé egy árnyék ül az egész világon
a szívnek a helyét sehol se látom

én elébe vágok az új időknek
a falon bevárom az érkezőket
akik a vártnál megint kicsit előbb kihoztak
a bajból amit persze nem ők okoztak

virágot szórtak a síri csendbe
aki vígasztalódna ne jöjjön erre
tudom ismersz hiszen sosem beszéltünk
bár valamennyit este azért beszélni véltünk

de nem este volt csak a fények égtek
és a vadak bedőltek a tévedésnek
ha a kocsmák szaga-zaja bevonzza őket
te hagyd meg így nekik a bolond időket

mert a legtöbb helyen csak ez a délibáb van
meg a találgatás megy az éjszakában
hol a szívnek a helye? sehol csak árnyak
a sarkon túl igazi színészek állnak

és megint pengeti a lant a bárdot
csak hogy megénekelje ezt a délibábot
de a kértnél ma egy kicsit előbb sötét lesz
te készülj fel ezek az utolsó részek
az álló idők ma indulni készek

az évek végül utolérnek
kitakarnak és számon kérik
a lelket rajtad de ugye látod?
ma nem úszod meg a boldogságod

ő meglát egyből odatáncol
kipirultan a boldogságtól
és arcon csókol csak egyet-egyet
egy ölelés még és aztán enged

a szárnyak a hátán mind vele szállnak
utat adnak a boldogságnak
az évek látod csak utolértek
elígértek a boldog végnek
tánc