Adrián - Menj legény

Verse:
Volt egyszer egy legény, így szólt anyjához,
add ki jussom had menjek, szerencsét próbálok.
Hozott az anyja egy gyűrűt, s tette a tarisznyába,
hátha a fia rátalál az igaz boldogságra.
Mendegélt a legény és hosszú út volt hátra,
nem tért vissza a vándor a lány hiába várta.

Refrén:
Menj legény csak arra vigyázz, az úton meg ne állj!
Csattog majd a fájdalom, a szerelem ostorán.
Menj legény csak arra vigyázz, az úton meg ne állj!
Csattog majd a fájdalom, a szerelem ostorán.

Verse:
Mint avartól az őszi eső, úgy tisztult meg lelke,
remegő szívvel tért vissza, hogy várja e még szerelme.
Kivette a gyűrűt a kopott tarisznyából,
de a lány szívében akkorra, már kiégtek a lángok.
Ezért a társam e nehéz úton, a fájó szomorú bánat,
mert a gyűrű melyről énekeltem, bizony itt van nálam.

Refrén:
Menj legény csak arra vigyázz, az úton meg ne állj!
Csattog majd a fájdalom, a szerelem ostorán.
Menj legény csak arra vigyázz, az úton meg ne állj!
Csattog majd a fájdalom, a szerelem ostorán.

Refrén:
Menj legény csak arra vigyázz, az úton meg ne állj!
Csattog majd a fájdalom, a szerelem ostorán.
Menj legény csak arra vigyázz, az úton meg ne állj!
Csattog majd a fájdalom, a szerelem ostorán.