Quimby - Az altató álma

Nem volt elég jó hát kitették
Bőre bársony épp csak tizenhét
Keselyű szemekkel gubbaszt az ágyon
Valakit meg kell hogy találjon

Fekete felhők gyűlnek az égen
Ha már itt vagy légy a vendégem
Ez a madárka többé nem repül
A fejemben három majom hegedül

Zuhanok

Verebek fürdenek a porban
Ásít egy karonülő
Szikrákat vet a szem a szemre
Szia jövőből jövő

Valami tudatalatti mennyország
Igazi álomropogtató
Csiklandozza a szívem
És én mint a bölcsőt ringató

Altatok bohócot szerelmet kisautót
lámpát oltok el
Aludj hát te is mert ha nem alszol el
Az altató előbb alszik el

Zuhanok lassan zuhanok
A sima bőrű semmibe zuhanok
Zuhanok lassan zuhanok
Mikor melléd érek a zuhanásban
Ugatnak körülöttünk a csillagok

Mi az univerzum száműzöttjei vagyunk
Hajótöröttek a remeték szigetén
Van vizünk álmunk szerelmünk és dalunk
És mi így táncolunk
Egy pillanatig őseink tetemén

Aztán arccal a tükörben ébredünk
Tollakkal a szánkban
Gyermek sír a sötétben
Rángani kezd a vállam
Nem én mentem el veled
Te maradtál nálam

Azóta ugyanazt álmodjuk
Más-más szellemmel látva
Ernyő nélküli zuhanásunk
Élvezzük hogy hátha
Munkánk gyümölcse beérik
És nem éltünk hiába

De ő csak áll némán a ház előtt
Egy karóhoz kötve bután
Az ölében gyermek én vagyok
Pont itt eggyel a semmi után