Peter Srámek - Mondd, hogy lehet

Várj,
Mondd, hogy lehet,
Mondd, hogy jöhet
Ez a vágy!
Mondd, hogy lehet,
Mondd, hogy lehet.

Egy lány, egy fiú
Indul a szerelem, a gén-háború.
Hol fény, hol sötét,
Ha nem, hát mégis mitől esnék beléd?

Az élet sója nem pótolható,
Hát ne keress tovább,
Hogy mért kell így, már fel sem fogható,
De nem adom alább!
Már te vagy a minden a semmi jó közepén.
Várj, szívembe égett - nem véletlen - te meg én!
Nézz, itt állok üresen,
Bennedd keresem a fényt.
Tölts fel ügyesen,
Fonj be tüzesen és várj.
Mondd, hogy lehet
Mondd, hogy jöhet ez a vágy.
Mondd, hogy lehet,
Mondd, hogy jöhet ez a vágy!


Egy lány, egy fiú,
Jöhet a szó, ami háromtagú.
Hol kín, hol derű,
Veled az unalom is álomszerű!
Az élet sója nem pótolható
Hát ne keress tovább,
Hogy mért kell így, már fel sem fogható,
De nem adom alább.
Már te vagy a minden a semmi jó közepén.
Várj, szívembe égett - nem véletlen - te meg én
Nézd, itt állok üresen,
Bennedd keresem a fényt,
Tölts fel ügyesen,
Fonj be tüzesen és várj.
Mondd, hogy lehet,
Mondd, hogy jöhet ez a vágy.
Mondd, hogy lehet,
Mondd, hogy jöhet ez a vágy!