Gálvölgyi János - Ki nem mondott szó

Fáradt hajnalon egy megtört napsugár
Vándorpilleként egy harmatcseppre száll
Zavart öröm fut a semmiből elő
Lassan lábra kap, de nincs benne erő

Mint a csillagszóró fenyőágakon
Fröcsköl szerteszét az izzó fájdalom
Csendben porrá omlik, s elfújja a szél
Tüze elhamvadt, de lelke most is él

Nem rég tűnt el a tegnap
(Nem rég tűnt el a tegnap)
Nincs ereje még a napnak
(Nincs ereje még a napnak)
Túl közel van a sötét
(Túl közel van a sötét)
Érzem hűvös leheletét
(Hú-ú-ú-ú)

Nem rég tűnt el a tegnap
(Nem rég tűnt el a tegnap)
Nincs ereje még a napnak
(Nincs ereje még a napnak)
Túl közel van a sötét
(Túl közel van a sötét)
Érzem hűvös leheletét
(Hú-ú-ú-ú)

Érzés pókhálóján fennakadt egy vágy
A háló megrezdül és aztán nincs tovább
Néma sikoltással széthullik a kép
És az idő lába, döngve tovalép

Izzó fényutcáján felgördül a nap
S az éjjel fáradtsága titokban marad
Megfagyott egy szó, mit sosem mondtak el
Bárhogy süt a nap, nem olvaszthatja fel.

Nem rég tűnt el a tegnap
(Nem rég tűnt el a tegnap)
Nincs ereje még a napnak
(Nincs ereje még a napnak)
Túl közel van a sötét
(Túl közel van a sötét)
Érzem hűvös leheletét
(Hú-ú-ú-ú)

Nem rég tűnt el a tegnap
(Nem rég tűnt el a tegnap)
Nincs ereje még a napnak
(Nincs ereje még a napnak)
Túl közel van a sötét
(Túl közel van a sötét)
Érzem hűvös leheletét
(Hú-ú-ú-ú)