Patikadomb - Édesmindegy

Szürke mezőre ha lépsz,
tovatűnik az élet amerre te mész
Minden második arcodon érzem,
ahogy a szemed a szemembe néz

Kérdezed is hol a láng,
ami képzeld réges-rég kialudt
Most csak hazudjuk
egymást a sötétbe,
aztán fújjuk szét a hamut

Én egy távoli dombon fekszem,
de te még mindig a sarkamon állsz
Innen beláthatatlan a távol,
de te még onnan is átkiabálsz

Keresem, tagadom, feladom, mert
minden csoda három perc
Beleillünk ketten a tájba,
de te már nem mellettem kelsz

Kiszalad, bemesél, belelát,
én átlátok rajtad már
Hiába az összes szó,
feleselned kár

Elmenekülnék egyszer,
innen az isten háta mögül,
ahol senki se találna rám
Ne keress, keringek
a bolygód holdja körül

Egy távoli dombon fekszem,
de te még mindig a sarkamon állsz
Innen beláthatatlan a távol,
de te még onnan is átkiabálsz

Keresem, tagadom, feladom, mert
minden csoda három perc
Beleillünk ketten a tájba,
de te már nem mellettem kelsz

Kiszalad, bemesél, belelát,
én átlátok rajtad már
Hiába az összes szó,
feleselned kár

Aludj még, aludj még, talán
aludnék, aludnék én is
Maradj még, maradj még, talán
maradnék, maradnék mégis