Mr. Busta - Nem volt más

Voltam én már égen csillag
Voltam napfény a felhők után
Voltam virág a sírod mellett
Az a száj, ami nem szól már
Voltam mosoly a szádnak szélén
Voltam bánat, ha elhagytál
Voltam száz szó, mi fogva tartott
Az a hely, ahol nem volt más
Nem volt más

Voltam a vihar, úgy, hogy már nem tudtad
Voltam az apád, úgy, hogy még nem tudtad
Voltam a szerelmed mindenek felett
Voltam a gyerek, aki semmit nem feledek
Voltam a srácoknak ünnepelt ellenség
Maradok mert látom, túl sokan ellesték
Úgy lettem valaki, hogy dolgoztam érte
Ne vedd el tőlem, könyörögve kértem
Maradtam így, megyek tovább a tűzben
Elfogok égni, de várnak az égben
Láttam már eleget, de nincsen még vége
A szívemben nincsen még teljesen béke
Viszem a rózsát, amíg csak élek
És nevelem a kicsit, amíg van bennem élet
Voltam a hely, ahol nem volt más
Csak a félelem a bánat, meg a sírás

Voltam én már égen csillag
Voltam napfény a felhők után
Voltam virág a sírod mellett
Az a száj, ami nem szól már
Voltam mosoly a szádnak szélén
Voltam bánat, ha elhagytál
Voltam száz szó, mi fogva tartott
Az a hely, ahol nem volt más
Nem volt más,

Az a száj, aki nem szól már
Az a mosoly, ami felhőkben jár
Mert nem felejtem, amíg láthattam
Hogy, a szavaidat hallom, ami ártatlan
Mert, a lelkedet tudom csak érezni
Mert, nem maradt más, csakis kérdezni
Én leszek neked, mikor nem érted
Hogy honnan vettem ezt az egészet
Az életem neked szenteltem
Akárki bármit mond, szenvedtem
Mert, a vérem maradsz nekem örökre
És boldogan megyek majd a gödörbe

Voltam én már égen csillag
Voltam napfény a felhők után
Voltam virág a sírod mellett
Az a száj, ami nem szól már
Voltam mosoly a szádnak szélén
Voltam bánat, ha elhagytál
Voltam száz szó, mi fogva tartott
Az a hely, ahol nem volt más
Nem volt más!

Nem volt más, csak a fájdalom
Azért írtam neked meg a dalom
Hogy legyen majd nyomom az életben
Mert voltam már minden mindig élesben
Ez másról szól, nem az álmokról
Mert én éreztem mindent, ami elgázol
Ez valódi tett, mások akarták
Hogy, a magam fajtát fel is akasszák
De megyek veled, nézlek felülről
Hidd el, nehéz nekem saját erőből
De, nem hátrálok soha miattad
Én segítek neked, hogyha feladtad

Voltam én már égen csillag
Voltam napfény a felhők után
Voltam virág a sírod mellett
Az a száj, ami nem szól már
Voltam mosoly a szádnak szélén
Voltam bánat, ha elhagytál
Voltam száz szó, mi fogva tartott
Az a hely, ahol nem volt más

Nem volt más!