Magor - Ez vagyok én

Sokszor én is gyűlöltem mindent
Hidd el, semmit nem segített
Mélybe húzott, megtaposott, visszaütött
A saját világom, szembeköpött

Nézz a barátság mögé, barátom mondd mit látsz?
A tűz vagyok ami meleget ad, de ha túl közel jössz csak megégetlek
Nézz a hazugság mögé, barátom mondd mit látsz?
A büszkeségem a kardom, a hitem pedig a pajzsom
Nézz rám! Ez vagyok én!

Ha van is bennem félsz
Legyőzöm, ne félts
Ha hiányzik is még valami, majd rám talál
Vagy én találok rá, és majd összeáll
Így lesz teljes, nem csak egész az életem

Megbéklyóztak
Az anyagi javak
De nem ezt kerestem, hanem ami sokkal többet ad
Amitől izzik a vas, olvad a műanyag

Nézz az árulás mögé, barátom mondd mit látsz?
Rozsdás fémdarab a kezedben, ölelő kar a hidegben
Nézz a hazugság mögé,barátom mondd mit látsz?
A szó ami az ajkadra fagyott, rongyokba bújtatott szeretet vagyok
Nézz rám! Ez vagyok én!

Csak rajtad áll, hogy neked melyik oldalam mutatom
Az ölelő barátot, vagy az állatot
De kérlek ne mondj rólam addig véleményt, amíg nem ismersz
Ez vagyok én!

Eltévedtem párszor
Egy hang mindig rámszólt
Belülről tört elő, túlharsogva mindent
Hazugságot, megvetést és minden hamis Istent

Nézz az árulás mögé, barátom mondd mit látsz?
Rozsdás fémdarab a kezedben, ölelő kar a hidegben
Nézz a gyűlölet mögé,barátom mondd mit látsz?
A szó ami az ajkadra fagyott, rongyokba bújtatott szeretet vagyok
Nézz rám! Ez vagyok én!