Závodi Gábor - Sírva vigad a magyar

Messziről indultunk, s nem tudtuk hová jutunk,
Itt eléggé tetszett, ezért hát itt ragadtunk
Hiába mondták a szomszédok ebből lesz még baj,
Sej, haj, sírva vigad a magyar!

Hívott az erdő és hívott a virágos rét,
Folyók és patakok kérték, hogy maradjunk még,
Azóta küzdünk, s az idő az arcunkra árkot mar,
Sej, haj, sírva vigad a magyar!

Ma bárhová mehetnénk, ha lenne miből.
Lassan elegünk van már mindenkiből.
Szabadság, szerelem, csak ennyit akarunk,
Ebből miért kéne választanunk?

A balsorsunk nyögte a császárt, s a diktatúrát,
Majd magunkra maradva elláttuk egymás baját.
Míg dőlnek a hidak, úgy egyre messzebb lesz a másik part.
Sej, haj, sírva vigad a magyar!

A hiú ábrándok múlnak már mindenkiben.
És megértjük lassan, nincs ingyen semmi sem.
A reklám mondja meg, mit vegyünk, mit higgyünk nap mint nap.
Sej, haj, sírva vigad a magyar!

Szabadság, szerelem, megváltoztatok!
Álmainkban szépek és tiszták voltatok.
Szabadság, szerelem, csak ennyit akarunk,
Ebből miért kéne választanunk?

Egy nyelvet beszélünk, mégsem értjük egymást.
A szavaink értelme a szándéktól változik át.
De, ha együtt éneklünk újra a jövőben bízunk majd,
Sej, haj, sírva vigad a magyar!

Elhal a szó, de a dal mindig messzebbre száll,
Mert generációk egymásnak adják tovább.
Mindig lesz öröm és bánat majd amiről szól egy dal:
Sej, haj, sírva vigad a magyar!
Sej, haj, sírva vigad a magyar!