Xantus Barbara - Ezeregy év

Nézd, elmúlt az éjjel, de ez a csók ez nem
múlhat el.
Ki tudja mért, mért sír a felhő, talán többet
sejt, mint én és a szíved rejtett kő.
A szél, vajon mit súg; mi jün még, hisz hosszú
az út.
Ki tudja, mért lehet egy szerelemből emlék,
Az eleje mindig oly szép, de aztán minden
tűzben ég.

Várj, még nem mondtam el, te vagy aki
ezeregy évig kell.
Ölelj, még egyszer, a csókod ébreszt fel.

Ringass el, legyen szép az álmom;
Ringass el, ma, csak erre vágyom;
Ringass el, legyen szép az élet;
Ringass, úgy ahogy én is téged.
Ringass el, szép az álom;
Ringass el, erre vágyom;
Ringass el, szép az élet;
Ringass, úgy ahogy én is téged.

Nézd, elmúlt az éjjel, de ze a vágy ez nem
tűnhet el.
Őlelj meg úgy, hogy mindig érezd, ahogy a
szívem érted ver, hiszen több ennél nem kell.
A fény újra ébred, közénk bújt, de észre se
vedd, maradj még légy velem.
Ez ne legyen csak emlék, de te se a holnapot
nézd, legyen a pillanat most elég.
Várj, még nem mondtam el, te vagy aki
ezeregy évig kell.
Ölelj, még egyszer, a csókod ébreszt fel.

Ringass el, Ringass el, Ringass el, Ringass el,
Ringass el, Ringass el, Ringass el.

Várj, még nem mondtam el, te vagy aki
ezeregy évig kell.
Ölelj, még egyszer, a csókod altat el.