Anna & the Barbies - Négyeshatos

Nézd ezt a csődkupacot,
Na ez lennék én,
Ha kicsit megpiszkálod,
Hát talán még él...

Na, ebbe szeress bele,
Hogyha szent akarsz lenni,
Te Teréz Anya kettő,
Elég lesz hozzá ennyi.

Ha valaha akartál,
Hát most csókoljál szájon,
Ha nem zavar a lélek,
Amint épp kifolyik a számon.

A te szent irgalmad
Nehogy kárba menjen,
Értem nem jár bónusz már
Odafenn a mennyben.

Na így szeress, ha mersz,
Na most legyél laza,
A vasárnapi ebédekre,
Na így vigyél haza.

Halálfélelmemben,
Ha a nevem sem tudom,
Mondd, mellém mersz-e ülni még
A négyeshatoson...

Bravó, bravó, élljen,
Nézd fent van a kötélen,
Megvillan a mosolya,
Most épp egy pengeélen.

Most meg rászámolnak éppen,
Nyaka a kötélben,
Ne tapsolj túl hangosan,
Nehogy félrelépjen!

Hát majdnem ennyi volt,
De valamit megint kitalált,
Mi meg tapsolunk, ha elesik,
És sírunk, hogyha feláll...

Repülnek a kések,
Nem baj, ha néhány betalál,
A festett arcú maszkok mögé,
Nem lát be a halál.

Na, így szeress, ha mersz,
Na, most legyél laza,
A vasárnapi ebédekre
Na, így vigyél haza

Halálfélelmemben,
Ha a nevem sem tudom,
Mondd, mellém mersz-e ülni még
A négyes-hatoson...