AK26 - Tükör (ft. Krisz Rudolf)

Krisz Rudolf

Add oda fel, mit épp oda kell.
Ne engedd el, ha tartani kell.
Ha elvisz oda, amitől érzed élsz.

Lüktet a szív, új csata vár.
Ösztön a vér, az égbe kiált.
Egy férfi imáért mutasd ma mennyi jár..

Hiro

Telik az idő, mennyit változik minden a tükörbe nézve.
Egyszer kimegyünk a divatból, de rejtélyes utunknak soha nincs vége.
Nincs ebben semmi szégyen , büszkén viselem a ráncaimat.
Millió lépés határozza meg az életedben azt, hogy mára ki vagy.

Szeretnék egy jót nevetni, mint gyerekként apámmal kint a stégen.
Megtanultam hálát adni, hogy mindenem megvan a földi létben.
Megtanultam újra sírni, ahogy nézem a lányomat álmodik éppen.
Mindenre megtanítom, hogy embereket sose pénzben mérjen.

Át fogunk vágni a sztratoszférán, hittük elérjük a csillagokat.
El kellett veszítsem önmagamat, mikor rossz fele vittek utak.
Nagy tanulság az életemből , hogy óvd, és éld meg a pillanatot.
Éjszakánként tinta és papír, itt hagyok magamból egy kis darabot.

A jövőm, a múltam egy illúzió, 1 évtized óta a mának élek.
Tudni fogom ha már nincs itt dolgom, és majdan tova száll a lélek.
Voltál összetörve, megbántva, szeretve, féltve,
de a végén fogod látni, mennyit változik minden a tükörbe nézve.

Krisz Rudolf

Add oda fel, mit épp oda kell.
Ne engedd el, ha tartani kell.
Ha elvisz oda, amitől érzed élsz.

Lüktet a szív, új csata vár.
Ösztön a vér, az égbe kiált.
Egy férfi imáért mutasd ma mennyi jár..

Visz az út..
Szívemet követő..
Néha csak, feledő..
Napokon, ragyog át..

Vagyok én, valaki,
és leszek én, az aki.
Meredek, hegyeken futok át..

Giaj

Utca kölyökből a színpad a fények, ez a rózsa a betonból nőtt ki.
Emlékszem, hogy senki se támogatott és csak magamnak mondtam, hogy törj ki.
De tudod, hogy ez nincsen máshogy, ma is ugyanúgy egyedül járok.
Bűnösök között cinkos a néma, a számon nincs lakat, rajtam az átok.

Mért ennyire nehéz ez az élet, a félelem démona hazajár bennem.
A régi idők hiányoztak, amikor a nagyapám sírjára virágot tettem.
Az idő elszalad, mikor eltűnik minden egy perc alatt.
A végén derül ki mennyit értél, mi az ami belőled itt maradt.

Tükröt tartok a kezemben mindig most magam nézhetem meg benne.
..Ősz hajszálakat hozott a gond, ami a boldog perceket elvette.
Hajtok a poros utakon mint régen, voltam lent és voltam a csúcson.
Versenyeztem eleget veletek, de már belefáradtam, nem kell futnom.

Könnyek, csillagok. Hosszú éjszakák, por és hamu.
A 2 fiamat nem hagyom egyedül, bármi történjen, az Úr a tanú!
Voltál összetörve, megbántva, szeretve, féltve.
De a végén fogod látni, mennyit változik minden a tükörbe nézve.

Krisz Rudolf

Add oda fel, mit épp oda kell.
Ne engedd el, ha tartani kell.
Ha elvisz oda, amitől érzed élsz.

Lüktet a szív, új csata vár.
Ösztön a vér, az égbe kiált.
Egy férfi imáért mutasd ma mennyi jár..

Visz az út..
Szívemet követő..
Néha csak, feledő..
Napokon, ragyog át..

Vagyok én, valaki,
és leszek én, az aki.
Meredek, hegyeken futok át..

Szíven a kéz
Esküre kész
Égbe kiált
Hogy hallja az ég
Egy férfi imáját
Teszem le hittel eléd