Ihász Gábor - Nem titkolom

Nem titkolom, időnként rossz fiú vagyok
Ne kérdezd, mért, ezt nem tudom
Az életem ugyanúgy élem én,
Mint bárki más e földi színpadon

Nem titkolom, időnként úgy üvöltenék
S kidönteném szobám falát
Olyankor mindig repülni szeretnék
Hogy elkerüljem a magányos éjszakát

Én keresek egy arcot az éjszakában
Én keresem a sötétségben a fényt
És megyek, amíg el nem kopik a lábam
És megyek, amíg utol nem érlek én

Én keresek egy arcot az éjszakában
Én keresem a sötétségben a fényt
És megyek, amíg el nem kopik a lábam
És megyek, amíg utol nem érlek én

Mert ilyen az élet
Ilyen az életem
Mert ilyen az élet, az életem
Ilyen az élet, az életem

Nem titkolom, időnként kell egy nagy pofon
Hogy tisztán lássam helyzetem
Utána mindig talpra állok én
Mert felsegít két kis gyermekem

Nem titkolom, időnként kell egy jó ital
S kell hozzá néhány jó haver
Az évek múlnak, de sosem felejtem el
Hogy honnan jöttem és hová jutottam el

Én keresek egy arcot az éjszakában
Én keresem a sötétségben a fényt
És megyek, amíg el nem kopik a lábam
És megyek, amíg utol nem érlek én

Én keresek egy arcot az éjszakában
Én keresem a sötétségben a fényt
És megyek, amíg el nem kopik a lábam
És megyek, amíg utol nem érlek én

Mert ilyen az élet
Ilyen az életem
Mert ilyen az élet, az életem
Ilyen az élet, az életem

Nem titkolom, időnként rossz fiú vagyok
Ne kérdezd, mért, ezt nem tudom
Az életem ugyanúgy élem én,
Mint bárki más e földi színpadon

Én keresek egy arcot az éjszakában
Én keresem a sötétségben a fényt
És megyek, amíg el nem kopik a lábam
És megyek, amíg utol nem érlek én

Én keresek egy arcot az éjszakában
Én keresem a sötétségben a fényt
És megyek, amíg el nem kopik a lábam
És megyek, amíg utol nem érlek én

És megyek, amíg utol nem érlek én
És megyek, amíg utol nem érlek én

Mert ilyen az élet
Ilyen az életem
Mert ilyen az élet, az életem
Ilyen az élet, az életem