Burai Krisztián - Nem kell döntened...

Az állapot már elmebeteg
A viták köztünk végtelenek
De nem kell döntened
Üres a lakás,
végleg elmegyek
Ha veled maradok,
hamis álmot kergetek
Végleg elmegyek

Szerelemtörvény
Hogyha már nem megy,
jön az örvény
Nézd, ahogy egymást marjuk,
pedig nem akarjuk
De nincs több vaktöltény
Mára az összeset ellőttük
Egymás mellett megtörtünk
A lelkünk már darabokban
És az a tűz ami volt,
elaludt köztünk

Az állapot már elmebeteg
A viták köztünk végtelenek
De nem kell döntened
Üres a lakás,
végleg elmegyek
Ha veled maradok,
hamis álmot kergetek

Az, hogy ki az, aki vádol
Nekem mindegy igazából
És ha jobb neked így, fogd rám
Szerintem nincs te meg én
Mondd meg
mit rontottunk el az elején
Valahogy mindig
egy vita közepén
Találjuk magunk,
ez nem kell többé már

Az állapot már elmebeteg
A viták köztünk végtelenek
De nem kell döntened
Üres a lakás,
végleg elmegyek
Ha veled maradok,
hamis álmot kergetek

Mer a barátok mindkét oldalon
egymás ellen oltottak
Azt hitték oltalom,
de közben azon dolgoztak
Azt hiszed mindannyian
nem a szépet látták?
Dehogynem, csak
ez nekik nem jutott
és ezt bánták
Ezért nem hallgattam én senkire,
mondtam, hogy ne bízz senkibe
Azzal úgysem megyünk semmire
Azt hiszem, ezek miatt is
mentünk túl messzire
Így szállt a szerelmünk
a semmibe
Végleg elmegyek

Az állapot már elmebeteg
A viták köztünk végtelenek
De nem kell döntened
Üres a lakás,
végleg elmegyek
Ha veled maradok,
hamis álmot kergetek