Ullmann Mónika - Pesti lány

Tűz a nap és dörög az ég
A lélek fura vidék
Itt a bölcs igazán szép lehet

De rajtam lóg ez a világ
Mint kölykön a télikabát
Kint a folt, s belül a nagy zsebek

És bennük állnak morzsák
Más, mint amit vársz
Fogd rá, hogy jól áll, jó így
Mást úgyse találsz

Az ember néha háborog
De otthon mégis itt vagyok
Akár Budán egy Pesti lány

Ha félre mindig más vezet
Én attól el nem tévedek
Akár Budán egy Pesti lány

Néznek rám az üvegen át
Az ékszerek s a babaruhák
Melyik vonz, tudod a válaszom

Ha itt a nyár és kisüt a nap
Összegyűjtöm a mosolyokat
Jó ha van, ha lesz pár rossz napom

Hogyha kell majd hordom
S mondom, így tetszik nekem
A lényeg úgysem látszik
Mert az itt dobog bent

Az ember néha háborog
De otthon mégis itt vagyok
Akár Budán egy Pesti lány


Az ember néha háborog
De otthon mégis itt vagyok
Akár Budán egy Pesti lány

Ha félre mindig más vezet
Én attól el nem tévedek
Akár Budán egy Pesti lány

Az ember néha háborog
De otthon mégis itt vagyok
Akár Budán egy Pesti lány

Ha félre mindig más vezet
Én attól el nem tévedek
Akár Budán egy Pesti lány