Ámen - Van még tovább

Az én világom nem ebből az országból való
A sort végig állom, a jót prédikálom,
én, az idők végi városlakó
De itt letörik a retorika, itt bekerít az Amerika,
itt fekete a meló, de takaríthat a Marika
Jókedvvel, bőséggel, roadmap-pel, hűséggel,
így a család könnyebben jön ki otthon a fűtéssel
A kirakaton sale, már lejárt, épp mossa le,
esténként a kasszánál áll, de figyelik, hogy csal-e
A cég átveri jól, ez ridegtartás a rackanyájnak,
mert kár neki ól, mint lagzisztárnak a Carnegie Hall
A magyar itt is terhet vontat, de arany a szállítmánya
Óvatosan ejtett mondat, van alanya, állítmánya
Néha pénzt számol, néha tűzoltólétrából
és vörös téglából rakott házak közt téblábol

Le ne állj, van még tovább,
gyere vár az én hazám
Legalább te legyél,
aki hajt, akit majd visz a szél,
odaér igazán

Az én világom nem ebből az országból való
A sort végig állom, a jót prédikálom,
én, az idők végi városlakó
Hol a cash, hol a keserűség pislogott,
most fess robot gyárt flash mobot
és húst, hogy etess dogot
Rossz barátság, kutya-mocska,
egy disszonáns futamocska,
mit a sors gyárt fapadosra
Tűrt, tiltott és bevett mérgek,
ezektől sokan nevetgélnek,
de nem jók az eredmények
Az anya felelőst okol,
az apa keresőmotor,
a fia belejön, s lohol
Teletank, tele tanköteles gyerekkel a tér
Lereppel a vér, ha belefér
Osztozzunk meg: cost benefit,
fele szöveg, fele beat, csak a koszt be ne vidd
Mert az utolsó perc mindent levetít neked itt

Le ne állj, van még tovább,
gyere vár az én hazám
Legalább te legyél,
aki hajt, akit majd visz a szél,
odaér igazán

Az én világom nem ebből az országból való
A sort végig állom, a jót prédikálom,
én, az idők végi városlakó
Havas a tető és savas az eső,
itt csak a tavaszi vető a szavahihető
Az ítélet előjelét jelzi az előítélet,
ha mások mondják meg, mit érek,
az elől kitérek,
De itt élek, hol a pénz beszél, a kutya ugat,
mert kultúrállat, kulturálatlan,
de most az ember nyúlt utánad nyílt utálatban
Ez a korcs, ez korcsoport,
ad sorsoktól elsodort,
torkokból felkotort trollmodort
A két kéz lett az étkészlet,
ahogy a véresre tévézett szemekből szétnéznek
Az eleje hasít, a vége bágyadt,
termeli a békevágyat,
bármi áron végre ágyat

Le ne állj, van még tovább,
gyere vár az én hazám
Legalább te legyél,
aki hajt, akit majd visz a szél,
odaér igazán