Juhász Katalin - Mit viszel magaddal?

Vállalunk és tagadunk, ezer úton járunk.
Mi a fontos, mi a jó, nem mindig látható.
De hozzád szól egy halk hang szíved rejtekén,
Nem kiabál, nem dühöng, csak szép szelíden kér...

Refr: Mit viszel magaddal, ha hív az otthonod?
Ha a fényben állva számot adsz majd, hogyan vállalod?
Pereg a könnyed majd, ha elhibáztad, hiába a kérdés,
Hiszen ott semmi nem számít már, csak az érzés...

Mit viszel magaddal, ha a percet számolod?
Nem tudod már jóvá tenni, ha időd elfogyott,
Megfakul csillogó szép fényruhád, ha nem vigyázol rá,
Mit viszel magaddal, ha már várnak rád?

2., Annyi évünk tovaszáll, hogy sodor még az ár,
De az égre nézve, bizakodva ránk csak áldás vár,
Ő nem hagy cserben sohasem, szíved jól felel,
Hisz ott lakik, ki oltalmával a fénybe átemel!

Refr: De mit viszel magaddal, ha hív az otthonod?
Ha a fényben állva számot adsz majd, hogyan vállalod?
Pereg a könnyed majd, ha elhibáztad, ha látod, hogyan éltél,
Visszanézve ott döbbensz rá, kiben hittél?

Mit viszel magaddal, ha a percet számolod?
Nem tudod már jóvátenni, ha időd elfogyott.
Óvd meg a lelked, az égi kincset nem pótolja más,
De addig, amíg itt vagy, van még választás.

Csak a lelked az égi kincsed, s nem pótolja más,
De addig, amíg itt vagy, van még választás.