Poór Péter - Mért vágyunk mindig haza

Bárhol élhetünk a nagyvilágban,
mindenütt süt ránk a napsugár.
Tél után tavasz jön általában,
szerelmes lesz fiú és a lány.
Kint is élnek emberek, mint itthon,
szaladnak a dolgaik után.
Mindig szebbre, jobbra vágynak titkon,
ők hamarabb elérik talán.

Mért vágyunk mégis mindig haza,
örök talány, hogy mi az oka?
Mért vagyunk boldogok, ha itthon vagyunk,
mért van, hogy élni csak itt tudunk?
Mért forróbb csókunk, ha itt szeretünk,
mért mond a szó itt többet nekünk?
Mért vágyunk mindig, mindig haza?
Nem fejtjük meg a titkot soha.

Jártam én is messzi idegenben,
csábított a fényes nagyvilág.
Ám e földhöz hűtlen sosem lettem,
csak haza van és nincsenek hazák.
Barátaim, akik kint maradtak,
irigyelnek egy kicsit ezért.
Bár ők nálam sokkal gazdagabbak,
legtöbbjük, amit lehet, elért.

Mért vágynak mégis mindig haza,
örök talány, hogy mi az oka?
Mért vagyunk boldogok, ha itthon vagyunk,
mért van, hogy élni csak itt tudunk?
Mért forróbb csókunk, ha itt szeretünk,
mért mond a szó itt többet nekünk?
Mért vágyunk mindig, mindig haza?
Nem fejtjük meg a titkot soha.
Mért vágyunk mindig, mindig haza?
Azért mert itt élt apa, s anya.