Úrfi - Koszorúk II.

Kalandra fel! Indulni kell,
Emelt fővel hullni el
Lóháton a széllel szembe
Annyi szép sor jut az eszembe
Mit utoljára mondanék,
Bár nem vagyok több csak toldalék
De ha arra kérsz, hogy hőn siess
Leszek én neked oly hősies

Lóháton, kardal a kézben
Elhiszem már én is egészen,
Hogy így szerzek majd érdemet
Rajta ontsák a véremet
Ó lassítsunk egy kicsit már!
Ez a vágás már egy kicsit fáj
Bár mentségem van rengeteg
Az a helyzet, hogy rettegek

Mert ami nem öl meg
Erőssé nem tesz
Mert minden új csapás
Erőmből elvesz

Lehet, hogy begyógyul
De szebbé nem tesz
Csak egy heggel lesz kevesebb
Ha megmentesz

2x
Addig én apám, neked esküszöm
Anyám neked esküszöm
Testvérem neked esküszöm,
Hogy a vérzést elállítom
Bár nem állítom, hogy nem áhítom
Talán magam is csak ámítom,
Hogy a fájdalom egyszer majd elköszön

Ugye kétkedsz,
Mint magam is
Mi rejti el a hangom
Ha hamis?
Nem vágyom mást,
Csak, hogy nagynak láss
A szemedben lenni hatalmas egy percre
Hadd legyek óriás

Kalandra fel! Indulni kell
Mert a fájdalom nem múlik el
Hiába várom, hogy elköszön
Nekem könnyebb lesz, ha elszököm

Kalandra fel! Indulni kell
A kudarc elől bújni el
Bármilyen zászlót lengetek
Még a győzelemtől is rettegek