Kertész Iván - Hagyd magadon

Egy szélvihar nem áll meg attól még,
Ha arra kéred, mégse tépjen szét,
A végtelen túl csábító,
Ha kiszakítunk pár órát, már jó!

Laza az öltözet,
A párbaj élvezet!
Nem félek, hogy a szerelem eltalál!

Hagyd magadon a rúzsodat!
A friss levegő is fojtogat…
Hagyj szabadon és visszatérek,
Ne vezesd félre magadat,
Az a valaki kell nekem, ki pont te vagy!

Mint sivatag kiszáradt tengerén
A dűnék hőse oázishoz ér…
Kinek egy korty épp elég,
Az nem volt szomjas még,
Az nem becsüli meg az élet vizét.
Minek az öltözet?

A párbaj elveszett,
Már érzem, hogy a szerelem eltalált!

Hagyd magadon a rúzsodat!
A friss levegő is fojtogat…
Hagyj szabadon és visszatérek,
Ne vezesd félre magadat,
Az a valaki kell nekem, ki pont te vagy!
Hagyd magadon a rúzsodat!
A friss levegő is fojtogat…
Hagyj szabadon és visszatérek,
Ne vezesd félre magadat,
Az a valaki kell nekem, ki pont te vagy!

Tudom, a látszat (még) ellenem szól,
(De) ne ítélj meg távolról!
Nincs senki más, aki vár valahol,
Én itt vagyok jól,
Hisz veled minden úgy passzol!
Hagyd szabadon a vágyakat,
Hagyd, hogy vezessen a mozdulat,
Hadd legyen ez a pillanat,
Az égvilágon mindennél fontosabb!

Hagyd magadon a rúzsodat!
A friss levegő is fojtogat…
Hagyj szabadon és visszatérek,
Ne vezesd félre magadat,
Az a valaki kell nekem, ki pont te vagy!
Hagyd magadon a rúzsodat!
A friss levegő is fojtogat…
Hagyj szabadon és visszatérek,
Ne vezesd félre magadat,
Az a valaki kell nekem, ki pont te vagy!
Hagyd magadon a rúzsodat!
A friss levegő is fojtogat…
Hagyj szabadon és visszatérek,
Ne vezesd félre magadat,
Te vagy az, aki kell nekem, s ez így marad!