Essemm - Eleget fújtad

Nem hívsz, nem írsz és nem is bírsz már
Eleget fújtad, hogy nem ismersz rám
Tévedtél mikor azt hitted, hogy valaki vár
Pedig én csak egyedül léptem tovább

Emlékszem, mikor én voltam
a főnyeremény
Aztán amit legjobban megbántál,
hogy te meg én
Erre mondják, hogy
egyszer fent és egyszer lent
Azóta hiába mennék fel,
nem enged be
Tudom én vagyok
a legrosszabb ami történt
Fegyvert adtam neked,
de nem kaptál hozzá töltényt,
csak elindítottam az örvényt
Leléptem mielőtt
lejártam volna az ösvényt
Megható, hogy minden barátnőd
el van jegyezve
Semmiség, hogy egy jó tettem
se volt megjegyezve
Mi másért is gürcöljön egy férfi
Pláne olyan, aki
a saját életét se félti
Egyszer a védőangyalod,
egyszer maga a gonosz
Aki neked mindig
csak gondot okoz
Tudom, jobb lenne figyelni rám,
elegen szóltak
Tudom már kívülről,
eleget fújtad

Nem hívsz, nem írsz és nem is bírsz már
Eleget fújtad, hogy nem ismersz rám
Tévedtél mikor azt hitted, hogy valaki vár
Pedig én csak egyedül léptem tovább

Emlékszem, mikor én voltam
a mintapéldány
A közös fotóink voltak
minták a tapétán
Most meg én vagyok
az ember, akit bánsz
De nem minden úgy van
ahogy mondják, csak amit látsz
Egyszer jó, egyszer rossz,
egyszer hívsz, egyszer kocc
A ruhák meg a bútorok,
egyszer meg egy doboz
És én vagyok, aki nem tudja
eldönteni mit akar
Én csak egyszer indulok,
de akkor megyek, mint a Dakar
És amit látni, hogy
egyedül megyek az utamon
Sose hordtam papucsot,
egymagam a holdat ugatom
A világgal az én
nézőpontomat tudatom
Mert ezektől nem tudom
meddig lesz tiszta a tudatom
Inkább egyedül nevetek,
minthogy sírjunk
Erről szólt az, hogy
mindent ki kell hogy bírjunk
Nem tudom ezelőtt
gondjaid hogyan voltak
Csak hogy én voltam az egyik,
mert eleget fújtad

Nem hívsz, nem írsz és nem is bírsz már
Eleget fújtad, hogy nem ismersz rám
Tévedtél mikor azt hitted, hogy valaki vár
Pedig én csak egyedül léptem tovább