OliverFromEarth - Állj!

Én tiszta szívvel várlak,
nem emészt most kétely.
Egy puccos étteremben
van köztünk másfél méter
A lelkemet eladnám,
Ha úgy gondolnál én rám,
de nincs miért , hisz nem vagyok én senki.



Csak ülsz ott velem szemben
és repülnek az órák.
Nincs egy kínos perc sem, téma vált egy témát.
De hogy lehet kegyetlen ennyire az élet,
ha valaki , aki tökéletes, nem lehet tiéd.

De állj, mond még mi választ el most tőled?
Várj, egy rövid perc az nem elég belőled,
kérlek várj, ne menj ne még ,
az idő most nem sürget .
Ott, hol vártam rád, ott kérlek várj!

Egy szürke utcán járunk,
rád nézek, te rám nézel.
Hallom , ahogy talpad, a macskakövön lépdel.
És újra visszaérünk, oda honnan jöttél,
s te ott maradsz az út szélén , csak én megyek tovább.

De miért van az úgy, hogy a szív elfárad?
Most mond hova mész?


De állj, mond még mi választ el most tőled?
Várj, egy rövid perc az nem elég belőled,
kérlek várj, ne menj ne még ,
az idő most nem sürget .
Ott, hol vártam rád, ott kérlek várj!


Állj, mond még mi választ el most tőled?
Várj, egy rövid perc az nem elég belőled,
kérlek várj, ne menj ne még ,
az idő most nem sürget .
Ott, hol vártam rád, ott kérlek várj!