Hamlet (Rockopera) - Az ok

Király:
Visszahívta ifjú öccsét a bölcs norvég király
Így minden külső fenyegetéstől megszabadult hazánk
Figyelmemet ezután már fiadnak szentelem
Az okát, hogy megváltozott én kiderítem
Megkértem két fiatalt, kik jóban voltak véle
Tudják meg, hogy fiad kedve mért fordult így félre
Ők ismerik és szeretik, s Hamlet vakon bízik bennük
Hidd el nekem elérik, hogy bizalmas lesz vélük
Mert kell egy ok, mely mindent megmagyaráz
Egy ok, mely minden kérdést kizár
Mely végre szívem megnyugtatja
És soha többé nem zaklatja

Királyné:
Letörött az öreg fának egyetlen szép ága
És leesvén csúf romlást hozhat szegény Dániára
Összetör majd minden álmot, minden reménységet
Félek bűnös tetteinkért elhozza a véget
Nem tudhatom én, hogy Hamlet mért lett magán kívül
Talán apja gyors halála zavarta meg végül
Talán a mi házasságunk mindez okozója
De biztosan kell tudnom már, mért nem hallgat a szóra
Mert kell egy ok, mely mindent megmagyaráz
Egy ok, mely minden kérdést kizár
Mely végre szívem megnyugtatja
És soha többé nem zaklatja

Polonius:
Kérlek uram engedje meg, hogy én is szóljak pár szót
Úgy gondolom megfejtettem én ezt a nagy titkot
Megtaláltam azt az okot, mitől Hamlet furcsa
Ha kívánja én elmondom mi a rejtély kulcsa

Király: -Mondd már!

Polonius:
Van nekem egy szép leányom, amint azt tudja felség
Szépségével elrabolta fiatoknak szívét
Én azonban féltem lányom, ezért arra kértem
Hamlettel ne találkozzon, utasítsa őt el
Ez az ok, mely mindent megmagyaráz
Az ok, mely minden kérdést kizár
Mely végre szívem megnyugtatja
És soha többé nem zaklatja

Együtt:
Ez az ok, mely mindent megmagyaráz
Az ok, mely minden kérdést kizár
Mely végre szívem megnyugtatja
És soha többé nem zaklatja