Magna Cum Laude - Mit ér?

Mindenki téged akart, pedig
Azt suttogták, hogy a csókod halálos
Míg mással lassan cammog az idő
Addig veled megülhetetlen táltos

Így éheztünk egymásra évekig
Míg jóllakott belőlünk a város
Te ott kérdezted, én meg itt, hogy
Mit ér az ember, ha ily magányos?

Mit ér a földön, mit ér hazád?
Mit ér a házadban piciny szobád?
Mit érhet ott a gondolatod, ha
Nincsen kivel megosztanod?

Mit ér, ha lesz, de nem adhatod át?
Mit ér a csók az ablakon át?
S az élet mondd, mondd úgy mit ér, ha
Mindenki meghal, de nem mindenki él?

Dobd el a tükröt, felém szaladj
Én tükröd leszek, hogy ne maradj egyedül
Ha senkid nincs, akkor senki se vagy
Ki voltál általam szétfoszlik, elvegyül

Szeretni kéne, amíg lehet
A behorpadt szíveket kipattintani
Mert mit érnek úgy a szerpentinek
Ha nem merünk rajtuk lehajtani?

Mit ér a földön, mit ér hazád?
Mit ér a házadban piciny szobád?
Mit érhet ott a gondolatod, ha
Nincsen kivel megosztanod?

Mit ér, ha lesz, de nem adhatod át?
Mit ér a csók az ablakon át?
S az élet mondd, mondd úgy mit ér, ha
Mindenki meghal, de nem mindenki

Életrevalónak lettünk kijelölve
Minden földlakónak ahhoz, hogy belőle
Kinőjön még egy ág, kell mellé egy virág
S tőle oly illatok, mitől a pillanatok
Értelmet adnak az éveknek, hangot az éneknek
Testet a léleknek, utat az életnek

Mit ér a földön, mit ér hazád?
Mit ér a házadban piciny szobád?
Mit érhet ott a gondolatod, ha
Nincsen kivel megosztanod?

Mit ér, ha lesz, de nem adhatod át?
Mit ér a csók az ablakon át?
S az élet mondd, mondd úgy mit ér, ha
Mindenki meghal, de nem mindenki él?

Hát élj!