Emberek - Ha varázsló lennék

A fegyverek golyót szórnak.
Tegnap, ma, holnap
Égnek a gyerekek könyvei.
Harangok mindhiába zúgnak.
Ők felvonulnak,
Parancsot oszt néhány zseni.
Vidám kis dallamot fütyülnek.
Kottából ölnek,
Közben folynak a könnyeik.
Az égen vasmadarak repülnek,
Bombákat szülnek.
És senki nem segít.

Csak mesebeszéd.
Ha varázsló lennék, ragyogna az ég.
Bűnök nélkül élhetnénk.
Egy mese elég.
De van-e varázsszó és hisszük-e még?
Minden tőlünk lesz szép.
Csak mesebeszéd.
Ha varázsló lennék, ragyogna az ég.
Könnyek nélkül élhetnénk.
Egy mese elég.
Csak szeretet élne a szívekben rég.
Minden rosszat elfújnék.

Én szép meséken nőttem.
És vannak többen,
Ők is hisznek a jóban még.
Még 100 út vár előttünk,
Mielőtt végzünk,
De addig élni szeretnénk.
Gyertyákat gyújtunk mikor késő.
Emberre mért lő,
Akit ember szült közénk?
Tűz pusztít mindent.
Virág nem nő, szívek helyén kő.
Gonosz felhő szállt fölénk.

Csak mesebeszéd.
Ha varázsló lennék, ragyogna az ég.
Bűnök nélkül élhetnénk.
Egy mese elég.
De van-e varázsszó és hisszük-e még?
Minden tőlünk lesz szép.
Csak mesebeszéd.
Ha varázsló lennék, ragyogna az ég.
Könnyek nélkül élhetnénk.
Egy mese elég.
Ha szeretet élne a szívekben rég.
Minden rosszat elfújnék.

Csak mesebeszéd.
Ha varázsló lennék, ragyogna az ég.
Bűnök nélkül élhetnénk.
Egy mese elég.
De van-e varázsszó és hisszük-e még?
Minden tőlünk lesz szép.
Csak mesebeszéd.
Ha varázsló lennék, ragyogna az ég.
Könnyek nélkül élhetnénk.
Egy mese elég.
És a szeretet élne a szívekben rég.
Minden rosszat elfújnék.